Volt egyszer a világon két mester ember. Levén az egyik
becsületes csizmadia, a másik pedig vargamester. Egy fedél alatt laktak az
istenadták, mégis mindenben különböztek egymástól, csak egyben egyeztek meg: -
a szegénységben; mindkettőnek lapos volt az erszénye, beleütött az istennyila!
Egyszer azt találja mondani a csizmadia a vargának:
- Hej, koma! mondanék én egyet, kettő lesz belőle: tegyünk
szert pénzmagra!
- Csak az itt a bökkenő, felelt a varga, hogy én azt a
mesterséget egyátalán nem értem, de még az apám se értette; mert a hogy jött a
világra, ugy ment vissza, csupán két csizmadiatallérja volt, azt is nekem
hagyta.
- Ej, dehogy nem értjük! válaszolt a csizmadia, olyan
gondolatom támadt mint a peták! Ugy-e, van a birónak jó öt lova?
- De van ám!
- No, ha van, azokat majd szépen elcsenjük s te komám
kiviszed az erdőbe, ide meg ide, én pedig azalatt látogatóba megyek ő kigyelméhez,
majd elpanaszolja ő nekem az egész dolog sorát rendjét, majd mondja ő nekem:
hogy ennyit meg ennyit adnék annak az embernek, a ki ugy szépszerével előadná a
lovaimat, - én pedig állok elébe s mindazokra szóm és mondásom ez lesz: van
nekem egy mágyiás könyvem, melyből e széles világon történt minden dolgot ki
lehet olvasni: tán biróuram lovairól is szól az irás.
Ugyis lett. - Ellopták a biró öt lovát; a varga kivitte
azokat a megnevezett helyre, a csizmadia pedig a mágyiás könyvet zsebre tevén,
elballagott másnap a kárvallott biróhoz.
- Adjon isten jó napot, biró komám uram!
- Fogadj isten komám uram!
- Azt hallottam, hogy valami nagy szerencsétlenség érte
komám uramat?
- Hej, ne is emlitse Prücsök uram! ellopták az öt
lovamat!... szegény párák, milyen áldott jószágok voltak!... tudom azoknak sem
lesz többet olyan gazdájok mint én voltam!... szegény párák!... szegény
párák!...
- Azt valami gazember cselekedte!
- Igazság szól ki Prücsök uramból, becsületes ember hogy is
tette volna?!... szegény áldott párák! Biz elhiheti kigyelmed, hogy annak, a ki
előadná, nem sajnálnék tőle 300 forintot.
- Kétszer se mondja biró uram, mert szaván fogom; tegnap
találtam egy mágyiás könyvet, ebben minden e széles világon történt dolgok meg
vannak irva: hátha a kelmed lovairól is szól az irás, hátha nem alszik az
ördög?!
- Hiszen ha szólna, kelmedtől sem sajnálnám a háromszáz
forintot, akár előre is kifizetném.
- Nem kell nekem előre, felelt a csizmadia, majd csak akkor,
ha előlesznek a lovak.
Ezzel kiveszi Prücsök János a köpönyege zsebéből a mágyiás
könyvet, felnyitja s elkezd belőle handrikálni ilyeténképen: ha a szálason
lemegyünk, a fenéken fel, nagy hegy alatt kis dombon egy sugár cserfához van
kötve mind az öt lova kigyelmednek. Ez van szórul szóra ákom-bákom betűkkel a
mágyiás könyvben megírva, a ki nem hiszi, im olvassa, - de szerencsére senki
sem tudott olvasni. - Elhitték.
Itt kimegyen az erdőre egy sereg ember botokkal, baltákkal,
vasvillával fölfegyverkezve, hol is a mondott s nevezett helyen már messziről meglátják
a biró öt lovát egy sugár cserfához kötve, mellette pedig egy bujnyik kinézésü
ember tartotta a kötőfékeket; ez pedig nem volt senki egyéb mint a varga.
Még messziről rá kiabálnak: megállj gazember... megállj
hunczut... ilyen, amolyan lókötője!...
No, persze a zsiványképébe felöltözött vargának is volt
annyi esze hogy megállott: azért illa foré, nád a kert!... persze ezeknek is
volt annyi eszök, hogy nem vették űzőbe a vargát, csakhogy a lovak megvannak!
Itt nagy hírrel haza vezették a lovakat, Prücsök Jánosnak
pedig kifizették a háromszáz forintot, még rádásul meg is köszönték.
Itt hire futamodik Prücsök Jánosnak, hogy itt meg itt ebben
a faluban lakik egy híres jós, ki a sátánnal czimborál, a hazajáró lelkekkel
szövetkezik, a kopogó szellemekkel pedig ép’ barátságot kötött s ezek szereztek
neki egy olyan mágyiás könyvet, hogy abban minden, de minden a széles világon
történt dolgok ákom-bákom betűkkel be vannak irva; - úgyannyira elterjedt a
híre, hogy magának a királynak fülébe is eljutott, pedig ép’ ekkor veszett el a
királynénak legkedvesebb aranyjegygyűrűje, pedig ez napságtól fogva a
királynénak se’ étele, se’ itala, hanem egyre sír-rí s naponta három kendőt is
száritgatnak utána, hogy szinte beteg bele.
A királynak se’ kellett több, hogy meghallotta az
ország-világra szóló jóst, üveges aranyos hintót - elöl kocsis, hátul huszár -
parádésan küldött érte.
Megáll Prücsök János háza előtt az aranyos hintó, s a huszár
jelenti alásan hogy mi járatba van. Váltig szabadkozott Prücsök János,
gondolván hogy most rákerül az ebharminczadjára, hogy neki ilyen meg ilyen sok
váltómunkája van... hogy ő nem mehet... hogy elvesztette a mágyiás könyvet, e
nélkül pedig oda minden tudománya; de mind ez nem használt semmit, mert hogyha
a hires Prücsök János nélkül visszamernek térni a rezidencziába, fejök vesztése
alatt volt kiadva a parancsolat. Mit volt, mit tenni, vagy akart vagy nem,
elvitték Prücsök János uramat, ki keserves könyhullatások között vált meg
kedves élete párjától és kedves komájától, s még a testamentomát is megírta,
hogy már neki így lesz vége, úgy lesz vége.
Mentek, mendegéltek hetedhét ország ellen, hetednapra
elértek a rezidencziába s bevezették Prücsök Jánost a király elébe. Szegény
Prücsök Jánosnak vagy volt melege, vagy nem, de most az egyszer saját véres
verejtékében fürdött meg, annyira folyt róla az izadtság. De mégis a mennyire,
annyira vigyázott magára s három napot kért a királytól gondolkozásra. A király
megadta neki a három napot, meg ha még harminczhármat kért volna is, csakhogy
aztán a gyűrű meg legyen.
Itt Prücsök János soha világ éltében nem volt oly nagy úr,
mint most; bevezették a fehér szobába, de jobb szeretett volna ő otthon a tőke
mellett űlni, mint azon a bársony széken, aranyos kanapén, - mert egészen a
búbánatnak adta magát, úgyannyira hogy se’ étele, se’ itala, s hármat is
rántott a nadrágszíján, de az mégis bő volt.
Közbe légyen mondva, a királyné legkedvesebb jegygyűrűjét
hárman lopták el: az inas, a kukta meg a szakács.
Itt elkövetkezik a dél is; Prücsök még mindegyre búsul, azt
sem tudja, hogy hányadán van az idő, pedig már felteritették a puszpángfa
asztalra az aranyabroszt, aranyabroszra czíntányért tettek, mellé ezüstkanalat,
négyágú villát és szarvasnyelű kést, - de mondom, jobb szeretett volna ő otthon
abból a négy krajczáros cseréptányérból fakanállal bablevest enni mint ezt a
parádét.
Beviszik az első tál ételt s ez volt a fekete leves. Ép az
az inas vitte be, a ki részes volt az aranygyűrű ellopásában.
Prücsök János föltette magában, hogy megszámlálja az
ételeket, - azért mikor az inas letette a fekete levest a puszpángfa asztalra,
azt találja mondani az ételnek: itt jön már az első.
Az inas se’ holt, se’ eleven nem volt; azt gondolta, hogy
neki mondja, hogy itt jön már az első, a ki a gyűrűlopásban részes volt; - de
mégis valahogy mint a részeg kiténferedett a szobából.
Alig ér ki az inas a szobából, alig nyitja be a konyha
ajtaját, már ketten is kérdik, a kukta meg a szakács, hogy mit mondott a híres
jós.
- Jaj, ne is kérdezzétek, végünk van, már tudja, de, hogy is
ne tudná mikor jós, hogy mi hárman loptuk el a királyné legkedvesebb
aranyjegygyűrűjét!
- De nem azt mondom én, mondja a kukta, hanem azt: eredj be
te szakács, hát neked mit mond?
Bemegyen a szakács, beviszi a második tál ételt s leteszi a
puszpángfa asztalon levő aranyabroszra.
- Itt jön már a második, mondja Prücsök János az ételnek, a
szakács pedig azt gondolta, hogy neki mondja, se holt se eleven nem volt, csak
mint a részeg kitántorgott a fehér szobából.
Alig ér ki a szakács a fehér szobából, alig huzta be a lábát
a konyha küszöbjén s tette be az ajtót maga után, midőn ketten is kérdezték
egyszerre: mit mondott?
- Jaj ne is kérdezzétek, azt mondta mit neked mondott, itt
jön már a második.
- De nem azt mondom én, felelt az inas, hanem azt: eredj be
te kukta, hát neked mit mond?
Bemegyen a kukta a fehér szobába s leakarja tenni a harmadik
tál ételt a puszpángfa asztalon levő aranyabroszra, midőn megszólal Prücsök
ilyeténképen:
- Itt jön már a harmadik.
A kukta se’ holt se’ eleven nem volt, kiejtette a czíntányért
a kezéből s térdre esett Prücsök János előtt.
- Kegyelem, gráczia! mink loptuk el a királyné legkedvesebb
aranyjegygyűrűjét, én, meg az inas, meg a szakács.
Az inas meg a szakács ott füleltek a kulcslyuknál s mikor
látták, hogy a kukta mindent bevallott, ők is berohantak a fehér szobába,
letérdepeltek Prücsök előtt s kegyelmet, grácziát kértek a fejökre; - de elébb
a királyné legkedvesebb aranyjegygyűrűjét letették a puszpángfa asztalra.
Végre megszólalt a szakács mint a ki köztük legidősb volt s
igy legtöbb esze is volt, ilyeténképen:
- Ha jós úr szépszerével úgy eltudja simítani a dolgot, hogy
az egészből semmi se’ légyen: itt van parolás tenyerem, hogy azonnal lefizetek
háromszáz forintot.
- Én is adok, én is adok háromszáz forintot, mondják ketten
is egyszerre, az inas meg a szakács.
Prücsök János pedig majd kibujt a bőréből örömében;
elfogadta az ajánlatot s előre fel is vette a 900 forintot.
Mikor Prücsök János a pénzt zsebre tette, hozatott a
kuktával egy fehér czipót, lisztet és vizet. Ezeket aztán ő összekeverte s a
királyné legkedvesebb aranyjegygyűrűjét beledagasztotta. Az ablak alatt ép’ ott
legelészett egy nyáj pulyka, kapja a lelkit, lehajítja közéjök a tésztát s
benne a királyné legkedvesebb aranyjegygyűrűjét, - hát látja, hogy azt a
legnagyobb kanpulyka kapta fel.
Most bezzeg hivást se várt Prücsök János, hanem egyenesen
berontott a királyhoz.
- No felséges uram, tudom már hogy hol van a királyné
legkedvesebb aranyjegygyűrűje!
- Ugyan úgy-e?... hát hol van?
- Hát ezelőtt mintegy két héttel, a mikor a királyné
imádkozni ment a rezidenczia udvarán keresztül, akkor vesztette el legkedvesebb
aranyjegygyűrűjét s felségednek egy állatja nyelte el: azért ha nem sajnálja
felséged attól az állattóli megvállását, még most is ott van a zúzájában.
- Ha csak egy zúzás állat s melyik légyen az?
- Az a nagy kanpulyka, mely a nyájat vezérli az udvaron.
- Ha csak egy kanpulyka!... Hej, pulykák legfőbb pásztora
állj elő!
Előáll a pulykák legfőbb pásztora s a király kiadja neki a
parancsolatot: hogy a legnagyobb kanpulykát meg kell fogni, a fejét tőkére
tenni, éles baltával levágni s aztán a zuzáját szépen kivenni, czíntányérra
téve behozni.
Megfogják a legnagyobb kanpulykát, fejét a tőkére teszik s
elvágták az éles baltával, a zuzáját pedig szépen kivették, czíntányérra tették
s ugy vitték be a király elébe.
Prücsök János pedig a kanpulyka zuzáját csillagos
bicskájával kétfelé hasította s ime! kigurult belőle a király lábaihoz a
királyné legkedvesebb aranyjegygyűrűje.
Felkapja a király az aranygyűrűt s egyenest beszaladt a
feleségéhez, ki a jegygyűrű utáni bujában betegen feküdt s tizenkét
szobaleányával együtt éjjel-nappal síratta keserves könyhullatásokkal.
A királyné alighogy megpillantotta legkedvesebb
aranyjegygyűrűjét: azonnal jobban lett; kiderűlt szomorú orczája s tündökölt
mint az a fényes nap az égen.
Prücsök Jánost pedig az asztalhoz ültették, még pedig az
első székbe s megvendégelték úgy, hogy míg él sem felejti el.
Mikor ez a nagy vendégség is meg volt, három zsák pénzt
mértek ki a számára s úgy küldték vissza a maga falujába. Magát pedig
üveges-aranyos hintóba ültették, melyet hat seregélyszőrű paripa vontatott,
bent pedig a hintóban Prücsök János oldala mellett ült az ország-király
tanácsosa.
Mentek, mendegéltek hetedhét ország ellen s már egy jó
darabot magok után hagytak, mikor eszébe jut az ország-király tanácsosának,
hogy meg kellene tréfálni ezt a híres jóst, hogy valjon olyan nagy-e a
tudománya mint a milyennek országvilág hireszteli?
Azért leszállott az aranyos-üveges hintóból s ép’ a
szemügyébe akadt egy prücsök, melyet aztán fölvett s a markába szorított.
Mikor aztán visszaült az aranyos-üveges hintóba, azt kérdi a
híres jóstól:
- No jós uram, ha oly híres ember kelmed, hát mondja meg,
hogy mi van az én markomban?
Prücsök János csak gondolkozik, csak gondolkozik, de sehogy
sem jöhetett a nyitjára, hogy valjon mi lehet az ország-király tanácsosa
markában, egyszer csak felkiált:
- No, te Prücsök vagy most kínban!
- Kitalálta kigyelmed, felelt az ország-király tanácsosa,
csakugyan prücsök.
Ezzel kinyitván markát, a szegény prücsök kiugrott a
tarlóra.
Igy szabadult meg Prücsök János, így nem vallott szégyent!
Végre elértek abba a faluba, a hol Prücsök János lakott s
leszállították az aranyos-üveges hintóból. Ő aztán bement a házába, az ország-király
tanácsosa pedig vissza a rezidencziába.
Igy lett Prücsök Jánosból gazdag ember; de azért a komájáról
sem feledkezett meg, mert a három zsák pénzt kétfelé mérték; feleközepét kapta
a varga, feleközepét a csizmadia.
Hítták Prücsök Jánost még azután is számtalan sok helyre, de
volt esze nem menni, ha mingyárt a római pápa hivatta volna is, pedig az már
csak nagy úr! mindenkinek csak azt felelte: hogy a királynál jártában
elvesztette a mágyiás könyvet s vele együtt elveszett a tudománya is, a hol pedig
nincs, ott ne keress!!
