Volt egyszer egy
legényke. Egy napon befogta a kis szamarát, s ment végig egy nagy rengeteg
erdőn. Amint ment, találkozott egyszer egy öregasszonnyal. Valami száraz
gallyat szedegetett össze, hogy vigye haza. Amint odaérkezett Palkó, kérte az
öregasszony, hogy segítsen neki, mert nehéz a gally, kötözze fel a hátára.
Palkó azt mondta:
- Én segítek, csak
álljon ide a fa mellé, öreganyám.
Az öregasszony a fa
mellé odaállt, s Palkó jól odakötözte a gallyal együtt. Mikor az öregasszony
állott volna fel, hát nem tudott. Nagyon haragudott, azt mondta:
- Megállj, Palkó,
megátkozlak ezért a tettedért!
Akkor az öregasszony
átváltozott fekete macskának, kibújt a kötél alól, s azt mondta:
- Azzal átkozlak meg,
hogy a szamarad mindig azt mondja, amit te.
Palkó jót kacagott
rajta.
- No hiszen, ez nem nagy
átok.
Indulni akart tovább, de
a szamara nem indult. Azt mondta a szamárnak:
- Gyí, te csacsi!
Akkor a szamár is
visszamondta:
- Gyí, te csacsi!
Sokáig vesződtek. Hiába
ütötte Palkó a csacsit, a csacsi csak nem indult. De úgy megharagudott, hogy
oldalba rúgta Palkót, az meg belebukott egy nagy pocsolyába. Elkezdett
kiabálni:
- Segítség, segítség!
Hogy a szamara hallotta,
az is rákezdte:
- Segítség, segítség!
Ahogy ott jajgat, arra
mentek favágóemberek, megsajnálták, s kihúzták Palkót a pocsolyából. Kérdik,
hogy ki volt az a másik ember, aki úgy kiabált, hogy segítség, segítség. Palkó
nevetett, s azt mondta:
- Abizony a szamaram
volt.
Megharagudtak az
emberek, s azt mondták, hogy viszik Palkót egyenesen a király elé, hogy ítélje
el.
El is vitték, s a király
kimondta a halálos ítéletet Palkóra. Azt mondja Palkó, ő nem bánja, ha meghal
is, csak vigyék oda a szamarát, hogy búcsúzzon el tőle. Mikor odavitték a
szamarát, Palkó letérdepelt a király elé, s elkezdte mondani:
- Kegyelmezz árva
fejemnek, királyom, mert igazán ártatlan vagyok.
Hogy a szamár
meghallotta, mit mond Palkó, az is letérdelt s elmondta:
- Kegyelmezz árva
fejemnek, királyom, mert igazán ártatlan vagyok.
A király nagyot nevetett
rá, s Palkót szabadon bocsátotta, s a szamarával együtt ott tartotta udvari
bolondnak.
