HOGYAN LETT A NYÚL A RÓKA JOBBÁGYA?

A róka éppen nagyon rosszkedvű volt, amikor összetalálkozott a nyúllal. A nyúl meg éppen az előbb lakott jól, és olyan vidáman ugrándozott, akár egy bakkecske. - Megállj! - ripakodott rá a róka. - Mégis csak tűrhetetlen, hogy egy ilyen fickó mindig jókedvű legyen, és úgy viselkedjen, mint a magamfajta. Most nyomban meg kell küzdened velem, és látni akarom, hogy becsülettel élhetsz-e tovább a világon. Ha legyőzlek, akkor szőröstül-bőröstül az én tulajdonommá válsz! Mivel a nyúlnak különben is vérében van a félelem, a róka könnyen győzedelmeskedett fölötte. - A történtek után semmiféle kitüntetéshez nincs jogod, - mondta a róka, s azzal leharapva a nyúl farkát, a sajátja végéhez toldotta. Ezért van a nyúlnak olyan csonka farkincája, a rókának a hosszú bozontos farka végén pedig mai napig is ott fehérlik a nyuszi odaragasztott farka. A nyuszi sietve elinalt. - Hiába futsz, azért mégis csak az én jobbágyom vagy! - kiabálta utána a róka. - Mert akié a farok, azé a rajta lévő is! Ez az oka, hogy a róka mind a mai napig teljesen a saját jobbágyának tekinti a nyulat, és ott végez vele, ahol éppen éri.