Három mesterlegény egyszer vándorútra kelt, és éjszakára meg akartak szállni egy kocsmában. A kocsmárosné szívesen adna nekik szállást a házban, de így szól: “A férjem nem olyan jó szívű, mint én, ő nagyon haragos ember, ezért még egy ócska rongyot sem merek adni, hogy azon elalhassatok.”
A legények még csak rongyot sem akarnak, jó lesz nekik a szénakazalból kihullott törmelék. Másnap reggel elmentek egy birtokra, ahol magával az úrral találkoztak. Reggelit kértek tőle, de az úr ezt mondta: “Szívesen adnék nektek, ha kedvesebb lenne a feleségem, ezért nem merem megtenni.”
“Milyen a te asszonyod?” kérdik a legények.
“Milyen? Minden nap más rongyot vesz magára, és minden nap elmegy valahová, de engem sohasem visz magával. Még az asztalnál sem együtt eszünk.”
“No, majd meglátja - holnaptól kezdve ez másképpen lesz.” A legények elmentek, és megegyeztek, hogy a jóságos kocsmárosné lelkét elcserélik az alávaló asszony lelkével. És így is történt. Amikor másnap reggel a cselédlány bement megkérdezni, hogy az asszonya milyen ruhát kér ma, az így felelt:
“Ugyanazt, ami tegnap volt rajtam.”
A lány elcsodálkozott: “Mi történt vele?”
A szolga bevitte a reggelit a nőnek, de az így szólt hozzá: “És az úrnak miért nem hoztál?”
A szolga csodálkozott: “Mi történt vele?”
Délben a kocsis kérdezte tőle, hogy ma melyik lovat fogja be.
Ő így felelt: “Ugyanazt, amelyiket tegnap, de úgy rendezd, hogy az úr is jöjjön velem!”
A kocsis elcsodálkozott: “Mi történt vele?” Hamarosan befogta a lovat, a gazda is kijött, és elmentek a feleségével együtt, elhaladtak a kocsma mellett, ahol a kocsmárosné lelkét kicserélték. Mihelyt odaértek a kocsmához, a kocsmárosné kiszaladt, a ló elé állt és odakiáltott: “Az én uram, az én lovam, az én uram, az én lovam!”
A kocsmáros szaladt utána egy husánggal, kiabált: “Itt szaladsz, az emberekre ordítozol, de fonni azt nem tudsz!” Bekergette a szobába. Harmadnap reggel a legények elmentek a gazdaságba, és megkérdezték az urat, hogy milyen a felesége.
“A feleségem olyan jó és kedves, hogy rá sem ismerek.”
És ezért az úr gazdagon megjutalmazta a legényeket.
