Egyszer volt, hol nem
volt, hetedhét országon is túl, volt egyszer egy szegény asszony. Annak volt
egy fia meg egy kis tehénkéje. Egyszer úgy elfogyott az ennivalójuk, hogy el
kellett a kis tehénkét hajtsák a vásárra, hogy eladják. Mondja az anyja a
kisfiúnak:
- Eredj, fiam, reggel
hajtsd el. De vigyázz ám, hogyan adod el, nehogy károsak legyünk benne.
El is hajtotta a fiú a
vásárra, hát mindjárt akadt is vevője. Meg is csinálta a vásárt a fiú,
elcserélte a tehenet egy szem paszullyal.
Vitte haza a paszulyt a
kisfiú, mutatja az anyjának, mit kapott. Az anyja sírt keservesen, hogy a
tehénkét ennyiért adta oda. De a fiú vigasztalta:
- Ne búsuljon,
édesanyám, azt mondta az öregember, aki megvette a tehenet, hogy még most, este
ültessem el, s meglátom, hogy mi lesz belőle.
Elültette a kisfiú az
ablak alá a kis kertbe a paszulyt, de még vacsorázni sem tudott, úgy várta,
hogy mi lesz vele. Csak lefeküdt.
Hát reggel, mikor
felébredt, látta, hogy kikelt a paszuly. Kinéz az ablakon, de nem is látta a tetejét.
Gondolta, kimegy, megnézi kívülről.
Kiment s megnézte, de
bizony őkegyelme hiába bámulta, nem látta a tetejét. Mondja az anyjának:
- Na látja, édesanyám,
mennyit ér a paszuly. Megyek, felmászom a tetejére.
Az anyja mind kérelte,
hogy ne menjen, de mégis elment. Délfele elindult, s ment felfelé a paszulyon.
Addig ment, mendegélt, már olyan magasságban volt, hogy szinte szédült. Akkor
egyszer csak elérte az égboltot.
Hát ott az égbolton volt
egy kis nyílás. Bekukucskál a fiú, s lát ott valami világosságot. Azt gondolja
magában:
“A paszulynak elértem a
tetejét, de most már szeretném megnézni, mi van ott benn.”
Összeszedte a
bátorságát, s belépett az ajtón. Hát látja, hogy ott nem is messze van egy kis
házikó. Gondolja magában:
“Most már úgyis éjjel
van, itt szállást kérek, s reggel megyek haza.”
Hát ahogy benyit, ott
talál egy asszonyt. Felkérdi az asszony:
- Hol jársz itt, te
kisfiú, mikor az én uram a hétfejű sárkány? Ha meglát téged, rögtön megesz!
Jaj, könyörgött a
kisfiú, hogy bújtassa el, mert ő úgy fél a sárkánytól.
Kérdi az asszony:
- Éhes vagy te, kisfiú?
- Jaj, bizony éhes én -
felelte a kisfiú -, még tegnap se ettem semmit.
Az asszony adott
vacsorát a kisfiúnak, a kisfiú megköszönte szépen a szívességet.
- Namármost gyere,
rögtön bújjál el, mert jön haza az uram, s ha meglátja, hogy itt vagy, mind a
kettőnket megöl. De hová? - gondolkozik az asszony. Hova bújtassa el a kisfiút?
Gondolja magában, behozza a dagasztóteknőt, beteszi az ágy alá, s aláborítja a
kisfiút.
Álmos volt a kisfiú, de
úgy meg volt ijedve, hogy nem mert elaludni. Hát mikor üti az óra a
tizenkettőt, támad nagy dörömbölés, zúgás. Jön haza a hétfejű sárkány, hoz egy
fekete tyúkot a hóna alatt. Leteszi az asztalra, s mondja:
- Tojj egyet!
Hát rögtön tojt a tyúk
egy aranytojást. A sárkány megint rákiáltott.
- Tojj még egyet!
Ameddig mondta a
sárkány, addig mindig tojt a tyúk. De a sárkány nagyon éhes volt.
- Asszony, vacsorát ide!
- kiabálta.
Ad az asszony vacsorát,
vacsorázik a sárkány. Mikor megvacsorázott, azt mondta a feleségének, hogy adja
oda a muzsikáját. Amint ott muzsikál, egyszer csak elkezd szaglálni.
- Te asszony, miféle
idegen szag van ebben a házban?
- Csak nyugodjék,
lelkem, muzsikáljon, nincs itt semmiféle idegen.
- Dehogy nincs. Nekem
rögtön add elő, mert különben téged is széjjeltéplek.
Az asszony addig
csitította, amíg belenyugodott, s amint ott muzsikált, egyszer csak elérte az
álom, s ahogy ott ült a karszékben, szép csendesen elaludt. Még nem is horkolt.
Gondolta magában az asszony, jó lesz neki is lefeküdni, mert mindjárt
megvirrad, s még nem is aludt.
A kisfiú, mikor
észrevette, hogy mind a ketten elaludtak, kibújt a teknő alól, hóna alá fogta a
fekete tyúkot, a másik kezébe a muzsikát, s gyerünk, szaladt vele ki a házból.
Szaladt. Mikor jött volna be a lyukon, ahol felment, gondolja magában,
visszanéz, vajon nem jön-e a sárkány a tyúk után. Hát úgy megijedt, mert a nagy
sárkány egészen a nyomában volt már, úgy szaladt.
A kisfiú gyorsan
leeresztette magát a szál paszulyon, a szekerce éppen künn volt a karfán,
vette, s hamar kivágta a szál paszulyt vele. A sárkány lebucskázott, keze-lába
kitörött, s a kisfiú agyonütötte s elégette. Többet nem kell féljen tőle senki.
Akkor bement az
anyjához, aki nagyon búsult miatta, hogy hova lett.
- Ne búsulj, anyám, lesz
ezután mit együnk, lesz pénzünk, aranyunk elég!
- Jaj, honnan lenne,
fiacskám? - kérdi az anyja. - Mikor a tehenet elhajtottad, nem adtak érte csak
egy szem paszulyt; ha a tyúkot eladjuk, azért nem kapsz csak egy felet.
- Jaj, dehogy adom én el
ezt a tyúkot - mondja a kisfiú.
Bevitte a házba,
felállította az asztalra, megsimogatta, s mondta neki:
- Tojj egyet!
Hát a kis tyúk rögtön
tojt egy aranytojást a kisfiúnak is. Az anyjának tátva maradt szeme-szája a
nagy csodálkozástól. Addig tojatták, amíg meggazdagodtak. Csináltak szép házat,
csűrt, vettek sok szép jószágot a pajtába, s vettek sok szép ruhát maguknak. A
kisfiú egész nap csak muzsikált, az anyja meg csak hallgatta.
Aki nem hiszi, járjon a
végére.
