Volt egyszer, hol nem
volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egyszer egy nagyon sovány ember.
Ez a sovány ember nem volt több, mint három mázsa.
Ennek a sovány embernek
volt egy nagyon kövér malaca. Ez a malac többet nyomott valamivel, mint három
kiló, pedig még csak hároméves volt.
A sovány ember nagyon
szerette volna, hogy a malaca jól meghízzék, s ezért minden három hétben
egyszer adott neki moslékot, de méghozzá rengeteget, egy egész literrel. Akár
akarta a gazdája, akár nem, a malac mégis állandóan hízott: egy-egy evéskor
három dekával is nehezebb lett. A sovány ember ezt nagyon kevesellte, s
annyira bánkódott, hogy még az ételt is sajnálta magától: csak három kilót
hízott minden étkezéskor.
Ennek a sovány embernek
volt egy még soványabb felesége, aki körülbelül négy mázsa lehetett. Ez az
asszony alig evett. Olyan zsugori volt, hogy reggelire csak három liter
tejeskávét tudott meginni, s kenyeret is nagyon keveset evett hozzá. Ritkaság,
hogy három kilóval beérte volna, no meg három hosszú szál kolbász melléje -
igazán nagyon kevés: hát csak ennyit evett. Délebédje még a reggelinél is
gyatrább volt: kilenc darab háromkilós tyúk harminc tojással megsütve. Levest
alig evett hozzá. Három harmincliteres üstben főzte, de még ezt is alig bírta
megenni, ezért még három harmincliteres fokhagymamártást és harminc kiflit
evett hozzá étvágygerjesztőnek. Ilyen szörnyű keveset evett. Az ura nagyon
haragudott reá ezért, ő pedig csak napról napra tengette sovány életét. Egyszer
a sovány ember úgy felbosszankodott azért, amiért a felesége olyan keveset
eszik, hogy így szólt:
- Minek hízlalom én ezt
a kövér malacot? Úgysem eszel rendesen, hát én nem kínlódom vele többet! -
Ezzel úgy földhöz vágta, hogy száz darabra ment.
Meg kell mondani: a
kövér malac már olyan kövér volt, hogy alig győzték lesni, miként tudott
akkorára meghízni. Már volt vagy három kiló meg három deka.
Most már mi lesz, ha a
malac száz darabra ment? Hetedhét országon is túlra közhírré tették, hogy abból
a ménkű nagy malacból óriási nagy, fényes disznótort csapnak.
Jöttek is csőstől a
népek, hetedhét országon túlról is érkeztek a vendégek. Volt ott szegény,
gazdag, kicsi, nagy, mindenféle rendű meg rangú ember. Én is köztük voltam, egy
háromkilós csontot kaptam. Úgy megörültem neki, hogy három napig, amíg a
disznótor tartott, mind azt nézegettem.
Ahogy a malacot
behozták, a sovány asszony egyből befalta, s három pillanat alatt le is nyelte.
Hát a nagy vendégsereg? Három napig csodálta, hogy a sovány asszony milyen
keveset eszik, s csak akkor hagyták abba a lábatlankodást, mikor már a szemük
is kopogott az éhségtől.
