Egyszer volt, hol nem
volt, még hetedhét országon is túl, volt egy ravasz, büszke róka. Az a róka,
ahogy ott járogatott künn a mezőn s az erdő mellett, meglátott egy sasmadarat,
hogy az hogy repül. Elnézte untig, untig, amíg a sas leereszkedett. Mikor
megközelítette a rókát, hát a róka megszólította:
- Te sas koma, mit
fizessek neked, hogy taníts meg engem is repülni?
Hát a sas is furfangos
volt. Leszállott közel hozzá, s azt mondja neki:
- Nem kell fizess semmit
- azt mondja -, ha olyan kíváncsi vagy, én ingyen is megtanítalak repülni.
- Hát az igazán nagyon
jó lesz.
- Na, ha annyira meg
akarsz tanulni repülni, akkor fogózzál bele a farkamba!
A róka ügyesen belefogózott
a farkába, s megindult vele a sas felfelé. Repült, repült, repült, s mikor
elbágyadt, azt kérdi a rókától:
- Te róka koma, látod-e
még a földet?
Lenézett a róka, s azt
mondja:
- Még látom.
- Na, akkor tartsd a
farkamat, akkor még ne ereszd el.
Még repült a rókával
felfelé, felfelé, felfelé. Egy darab idő múlva kérdi megint:
- Nahát, most látod a
földet?
Azt mondja a róka:
- Még most is látom.
Hát a róka nehéz volt, a
sas csak nehezen tudott repülni. De azért csak nekirugaszkodott, s repült,
repült, repült. Harmadszor is megkérdezte:
- Na, róka koma, hát még
most is látod a földet?
Azt mondja a róka:
- Most már nem látom.
- Na, ha nem látod,
akkor ereszd el a farkamat!
S akkor a róka
eleresztette a sasnak a farkát, s akkor jött lefele, amilyen nehéz volt a róka,
olyan sebességgel. Mikor már ért le, örvendezett a róka:
- Hogy tudok én repülni!
Mikor már látta a
földet, hát látta, hogy a földön egy szenescsutak van. Azt mondja neki nagy
büszkén:
- Állj félre, te
szenescsutak, mert reád esem s agyonütlek!
Hát a csutak hogy álljon
félre? Nem tud az félreállni. S a róka reá esett, s ott is maradt abban a
helyben. A sas leszállott, s jól kikacagta a rókát. Azután felszállott s
elrepült, s máig is él, ha meg nem halt.
