Volt egyszer egy róka
meg egy farkas. Elmentek aratni. Amint mentek az erdőn keresztül, találtak egy
tőkében mézet. A farkas meg akarta enni, de a róka azt mondta:
- Jó lesz aratás után
lakomára!
A farkas beleegyezett,
mentek aratni. A rókának nagyon fájt a foga a mézre. Mindig szomorúbb lett.
Kérdi tőle a farkas:
- Miért vagy olyan
szomorú?
- Azért - mondja a róka
-, mert komának hívnak.
- Hát menj el! - mondta
a farkas.
A róka elment egyenesen
az erdőbe, és jóllakott mézzel, aztán visszament. Kérdi tőle a farkas:
- Mi a neve a gyereknek?
- Megkezdettem! - mondja
a róka.
Később megint
szomorkodik a róka. Kérdi ismét a farkas, hogy mi baja. Megint azt mondta, hogy
komának hívták, s a farkas megint elküldte a keresztelőbe. A róka másodszor is
egyenesen az erdőbe ment, s jóllakott mézzel. Azután visszament. Kérdi a
farkas:
- Mi a neve a gyereknek?
- Féligkinyaltam! -
mondja a róka.
Harmadszor is mutatja a
róka, hogy ő szomorkodik. Harmadszor is kérdi a farkas, hogy mi baja.
Harmadszor is azt mondta, hogy komának hívták. A farkas harmadszor is elküldte
a rókát keresztelőre, csak ne szomorkodjék. A róka csak az erdőbe ment mézet
enni, azután visszament. Kérdi tőle a farkas:
- Mi a neve a gyereknek?
- Tisztárakinyaltam! -
mondja a róka.
Elmennek aratás után az
erdőbe, hát látja a farkas, hogy nincs méz. Akkor jut eszébe a gyermekek neve:
Megkezdettem, Féligkinyaltam és Tisztárakinyaltam. Azt mondja a rókának:
- Hívjunk segítséget, és
verekedjünk meg!
A róka hívta a récét, a
kan pulykát, a kakast és a macskát, a farkas a medvét, az oroszlánt és az
elefántot.
A macska, a kan pulyka
és a kakas felment a fára, a réce meg lenn maradt. Mikor látták, hogy jönnek
azok a nagy fenevadak, elkezdtek lármázni, és azok úgy megijedtek, hogy
elszaladtak. Így aztán a róka nyert.
