Egyszer egy szép nyári napon künn a mezőn találkozott egy mezeinyúl
egy sündisznóval. A mezeinyúl bosszantani kezdte a sündisznót. Azt mondja neki:
- Te sündisznó, ezekkel a horgas lábakkal hogy mersz te
megindulni, hogy is tudsz te menni?
A sündisznó nem hagyta magát, visszavágott szóval:
- Én ezekkel a horgas lábaimmal jobban tudok futni, mint te
azokkal az egyenesekkel!
Azt mondja a nyúl:
- Én azt nem hiszem.
- Na, ha nem hiszed, akkor fogadjuk le.
Hamar lefogadták. Csináltak egy nagy fogadást ketten. Mikor
kész volt a fogadás, akkor azt kérdi a nyúl a sündisznótól:
- Na, mikor futunk?
Azt mondja a sündisznó:
- Holnap reggel, mikor a nyolcórás vonat megy.
Azt mondja a nyúl:
- Miért nem most?
- Azért, mert haza kell mennem, hogy egyek. Holnap reggel
nyolc órakor ebbe a pontos helybe legyünk mind a ketten.
Na, a sündisznó hazament. Otthon a felesége várta az
étellel. Miután megvacsoráztak, hát elmesélte a feleségének, ami történt.
- Ni te, én fogadtam a nyúllal, hogy én jobban tudok futni,
mint ő.
Azt mondja a felesége neki:
- Ne szamárkodj, hát hogy tudnál te jobban futni, mint a
nyúl?
- Hagyd csak el te, majd kiokoskodjuk!
Másnap reggel felkeltek, megreggeliztek, s kimentek a
mezőre. De nem arra a föld végére mentek, ahol kellett hogy találkozzanak a
nyúllal, hanem a másik végére; ott a feleségét a sündisznó beállította az egyik
barázdába. Azt mondta neki:
- Amikor a nyúl a másik barázdán ideér, akkor te jó előre
kiálts „Én már itt vagyok!”
Akkor a sündisznó elment a földnek a másik végére, s
találkozott a nyúllal.
- Szervusz, nyúl koma!
- Szervusz, sündisznó koma!
- Eljöttél?
- Eljöttem!
- Na, hát futunk?
- Futunk.
- Na de hogy futunk, hogy jobb legyen? - kérdezte a
mezeinyúl.
Azt mondta a sündisznó:
- Én futok az egyik barázdában s te a másikban, hogy ne
akadályozza egyik a másikat a futásban.
- Helyes, jól van.
A nyúl megállott az egyik barázdában, a sündisznó a
másikban. Akkor a sündisznó azt mondta a nyúlnak:
- Én számolok egy-kettő-hármat, s mikor a hármat mondom,
elrugaszkodom.
S a sündisznó olvasott:
- Egy, kettő, három.
Akkor mind a ketten nekirugaszkodtak, de a sündisznó csak
kettőt ugrott, s lebújt a barázdába (mutatja). De a másik sündisznó ott volt a
másik végében a földnek, s mikor a nyúl odaérkezett, akkor rákiáltott:
- Én már itt vagyok!
Akkor azt mondja a nyúl:
- Nem volt jól, még egyszer futunk!
Akkor visszafordultak, s kezdtek visszafele futni, de az a
sündisznó is csak kettőt ugrott, s lebújt. A nyúl tőle telhetőleg futott, úgy,
hogy annál jobban még nem futott soha. Mikor a föld végéhez érkezett, a másik
sündisznó azt kiáltja:
- Én már itt vagyok!
- Nincs jól, még egyszer futunk!
Visszafele is megfutamodtak. A sündisznó lebújt, a nyúl
pedig futott tőle telhetőleg. Mikor érkezett a másik végére a földnek, a másik
sündisznó szintén kiáltja:
- Én már itt vagyok!
- Nincs jól - mondja a nyúl -, még egyszer futunk,
negyedszer.
Na de a nagy futásban megreszketősült a nyúl lába, és a föld
közepénél elesett, nem bírt továbbmenni. A sündisznók pedig lekacagták a
nyulat, övék volt a nyereség. Hazamentek nagy kacagva, s máig is élnek, ha meg
nem haltak.
