Volt egy szegény
embernek egy kis malackája. Olyan kövér volt, hogy már repedt ki a kövérségtől.
Levágták, s feltették a füstölőre a kis malackát. Tavaszra minden elfogyott
belőle, csak a kis gömbec maradt meg.
Egyszer a házigazda
elment kapálni a szőlőbe, otthon maradt a három leánya meg a felesége, hogy
vacsorát főzzenek. Azt mondta az asszony a nagyobbik leánynak:
- Eredj, lányom, a
padlásra, hozd le a kis gömbecet, főzzük meg apádnak.
Mikor a leány felment a
padlásra, hozzá akart nyúlni a kis gömbechez, hogy levegye, nagyot kiáltott a
kis gömbec:
- Mit akarsz te? Engem
megenni? Inkább megeszlek én téged!
Hamm, bekapta a leányt.
Az anyja nem tudta elképzelni, hogy miért nem jön a leány a padlásról a
gömbeccel. Felküldte a közbelső leányt, hogy hozza le az. Az is úgy járt, azt
is bekapta. Küldte a legkisebbik leányt is az anyja, hogy hozza le a gömbecet,
az is éppen úgy járt, mint a másik kettő, azt is bekapta a kis gömbec. Közben
az asszony mind csodálkozott, hogy hova lettek a lányok, hogy nem jön le egy
sem. Felment a padlásra, hogy hozza le ő a gömbecet. Mikor meglátta, hogy
milyen nagy, még megörült neki. Mikor le akarta akasztani, rákiáltott a kis
gömbec:
- Mit akarsz te? Engem
levinni? Inkább megeszlek! - S azt is hamm, bekapta.
A szegény embernek nem
volt aki vacsorát főzzön. Közben hazajött a mezőről, nem volt senki sehol a
házban, vacsora se volt a tűznél, még tűz se volt. A gazda kezdett kiabálni, a
szomszédba átszaladt, mindenfelé kereste a feleségét s a leányait. Gondolta:
“Hát én bizony
megéheztem, inkább vacsora után nézek.”
Tudta, hogy egyéb
vacsora nem lesz, hát gondolta, hogy a kis gömbecet lehozza s megeszi. Felment
a padlásra, le akarta hozni a kis gömbecet, de amint hozzányúlt, rákiáltott a
kis gömbec, mint a többiekre:
- Engem akarsz te
megenni? Inkább megeszlek én téged! - S hamm, bekapta a gazdát is.
De most már olyan nagy
lett, hogy nem bírta tartani a madzagja, leszakadt s lehengeredett, le a
padlásról, le a tornácra. Dombon volt a ház, lehengeredett az utcára, s
hengeredett végig az utcán. Jöttek haza este a mezőről a kapások, s a kis
gömbec mind bekapdosta őket. A faluvégen találkozott a disznócsordával, s azt
is mind bekapdosta a kis gömbec. Leghátul jött a kanászgyerek, a bicska ki volt
nyitva a kezében, s ette a szalonnát. A kis gömbec azt is bekapta, de hogy a
bicska ki volt nyitva, a kis gömbecet kihasította, s így szépen mind
kisorakoztak belőle.
Ha a kis gömbec ki nem
hasadt volna, az én mesém is tovább tartott volna.
