A KÍGYÓ MEG A HAL

A kígyó cimboraságot fogadott a hallal. - Húgocskám - mondja a kígyó a halnak -, végy fel a hátadra, és vigyél el csónakázni a tengeren. - Szívesen - felelte a hal -, ülj fel a hátamra, majd viszlek, hadd lásd, milyen a mi tengerünk. A kígyó a hal köré csavarodott, s elúsztak a tengeren. Alig úsztak valamicskét, mikor a kígyó megharapta a hal hátát. - Nővérkém, miért harapsz engem? - kérdezte a hal. - Ó, csak úgy véletlenül - felelte a kígyó. Megint úsztak egy ideig, s a kígyó ismét belemart a hal hátába. - Nővérkém, miért harapdálsz engem? - kérdezte a hal. - A napfény megzavarta a fejemet - felelte a kígyó. Ismét úsztak egy ideig, s a kígyó megint megharapta a halat. - Nővérkém, miért harapdálsz engem folyton? - Ez a szokásom - felelte a kígyó. - Hát nekem is van egy szokásom - felelte a hal, s jó mélyen lebukott a víz alá a tengerbe. A kígyó fuldokolni kezdett s elmerült. - Ilyen az én szokásom! - mondotta a hal.