Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy kis kakaska, meg egy
jérczike; a mint ott kapargáltak a szemétdombon, megtalált a jérczike
egy szem kökényt, el akarta nyelni, megakadt a torkán, elkezdett
fúladozni, kérte a kakaskát:
– Eredj kakaskám, hozz a kúttól vizet, mert mindjárt megfúlok a
kökénytől.
Elment a kakaska a kúthoz:
– Kút! adjál nekem vizet, vizet viszem pityikének, mert mindjárt
megfúlad a kökénytől.
– Nem adok biz én, mig nekem a fától zöld galyat nem hozol.
Elment a kakaska a fához:
– Fa adjál nekem zöld galyat, zöld galyat adom kútnak, kút ád nekem
vizet, vizet viszem pityikének, mert mindjárt megfúlad a kökénytől.
– Bizony nem adok én – felel neki a fa – míg nekem a szép lyánytól
koszorút nem hozol.
Elment a kakaska a szép lyányhoz:
– Szép lyány! adjál nekem koszorút, koszorút adom fának, fa ád nekem
zöld ágat, zöld ágat viszem kútnak, kút ád nekem vizet, vizet viszem
pityikének, pityike mindjárt megfúlad a kökénytől.
– Bizony nem adok én, mig nekem a vargától czipőt nem hozol.
Elment a kakaska a vargához:
– Varga! adjál nekem czipőt! czipőt viszem szép lyánynak, szép lyány ád
érte koszorút, koszorút adom fának, fa ád érte ágat, ágat viszem kútnak,
kút ád érte vizet, vizet viszem pityikének, mert mindjárt megfúlad a
kökénytől.
– Bizony nem adok én, míg nekem a molnártól csirizt nem hozol.
Elment a kakaska a molnárhoz.
– Molnár! adjál nekem csirizt, csirizt adom vargának, varga ád nekem
czipőt, czipőt adom szép lyánynak, szép lyány ád nekem koszorút,
koszorút adom fának, fa ád nekem ágat, ágat viszem kútnak, kút ád nekem
vizet, vizet viszem pityikének, mert mindjárt megfúlad a kökénytől.
– Nem adok addig, míg nekem a disznótól hájat nem hozol.
Elment a kakaska a disznóhoz:
– Disznó adjál nekem hájat, hájat viszem molnárnak, molnár ád nekem
csirizt, csirizt viszem vargának, varga ád nekem czipőt, czipőt viszem
szép lyánynak, szép lyány ád nekem koszorút, koszorut viszem fának, fa
ád érte ágat, ágat viszem kútnak, kút ád nekem vizet, vizet viszem
pityikének, pityike mindjárt megfúlad a kökénytől.
– Nem adok biz én, míg a szolgálótól moslékot nem hozol.
– Elment a kakaska a szolgálóhoz:
– Szolgáló adjál nekem moslékot, moslékot viszem disznónak, disznó ád
érte hájat, hájat viszem molnárnak, molnár ád érte csirizt, csirizt
viszem vargának, varga ád érte czipőt, czipőt viszem szép lyánynak, szép
lyány ád érte koszorút, koszorút viszem fának, fa ád érte ágat, ágat
viszem kútnak, kút ád érte vizet, vizet viszem pityikének, pityike
mindjárt megfúlad a kökénytől.
A szolgáló adott neki moslékot, moslékot vitte disznónak, disznó adott
neki hájat, hájat vitte molnárnak, molnár adott neki csirizt, csirizt
vitte vargának, varga adott neki czipőt, czipőt vitte szép lyánynak,
szép lyány adott neki koszorút, koszorút vitte fának, fa adott neki
ágat, ágat vitte kútnak, kút adott neki vizet, vizet vitte pityikének,
de a pityike már akkorra megfúladt a kökénytől.
Ha a pityike meg nem fúladt volna, az én mesém is tovább tartott volna.
