Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy szegény ember, annak volt egy
kis malacza; ezt a kis malaczot a szegény ember megölte, a hólyagját
felkötötte a füstre. A szegény hólyagnak ott ette a füst sokáig a
szemét, eleget törte rajta a csürhe járást, hogy kellene azon segiteni,
utoljára ráadta a fejét, hogy biz ő elszökik. A mint megy mendegél
hetedhét ország ellen, előtalál egy szalmaszálat.
– Hova mégy hólyag koma? szóllitja meg a szalmaszál.
– Megyek hetedhét ország ellen, mert a gazdám füstre tett, s nem
állhattam tovább.
– No hát menjünk együtt.
Mentek mendegéltek, megtaláltak egy tüzes üszköt.
– Hova mentek szalmaszál koma? kérdi a tüzes üszök.
– Megyünk hetedhét ország ellen, mert hólyag komát a gazdája a füstre
tette, s nem állhatta tovább.
– No hát menjünk együtt.
A mint mentek mendegéltek, nem sokára egy nagy vizhez értek; ott
elkezdtek tanácskozni, hogy hogy menjenek át? Hólyag koma kapta magát,
átgördült rajta, a szalmaszál koma is neki fogott az úszásnak, de a
tüzes üszök koma elkezdett sirni, hogy őtet se’ hagyják ott, mert ő bele
fulad, ugy annyira, hogy szalmaszál koma megszánta, visszament érte,
felvette a hátára.
A mint a viz közepéig értek, szalmaszál koma elégett, tüzes üszök koma
belefuladt a vizbe; a hólyag koma olyan jó izűt nevetett a tulsó parton,
hogy mindjárt kipukkant.
