Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy szegény ember, annak volt egy
felesége, három lyánya, meg egy kis malacza. Egyszer megölték a kis
malaczot, a húsát felkötötték a padlásra. Már kolbásza, hurkája, sonkája
mindene elfogyott a kis malacznak, csak a gömböcze volt még meg. Egyszer
arra is ráéhezett a szegény asszony, felküldte a legöregebb lyányát a
padlásra.
– Eredj lyányom, hozd le azt a kis gömböczöt, főzzük meg.
Felment a legöregebbik lyány érte, a mint le akarta vágni, elkiáltotta
magát a kis gömböcz: ,,Hamm, bekaplak!’’ avval bekapta. Már odalent nem
győzték várni, felküldte a szegény asszony a középső lyányát:
– Eredj már lyányom, nézd meg, mit csinál a nénéd ennyi ideig?
Felment a középső lyány, kereste a nénjét, s hogy nem találta, le akarta
vágni a gömböczöt. De a gömböcz megint elkiáltotta magát ,,Hamm, téged
is bekaplak!’’ avval bekapta ezt is. Már oda lent sehogy se’ tudták
elgondolni, hogy mért nem jön az a két lyány, felküldte hát a szegény
asszony a legkisebb lyányát is:
– Ugyan lyányom, eredj már fel, nézd meg, mit csinál a két nénéd, aztán
hozzátok le már azt a gömböczöt valahára.
Felment a legkisebb lyány is, de ezt is csak elnyelte a gömböcz. Már a
két öreg sehogy se’ tudta mire vélni a dolgot.
– No apjuk – mondja a szegény asszony – már látom, magamnak kell
felmennem, azok most bizonyosan az aszalt meggyet eszik.
Felment a szegény asszony, kereste a lyányait, hogy nem találta, le
akarta vágni a gömbőczöt, de a gömböcz ezt is bekapta. A szegény ember
csak várta, csak várta őket, hogy nem jöttek, gondolta, hogy tán valami
baj van, felment ez is. A mint közel ment a kis gömböczhöz, elkiáltotta
magát:,,Hamm téged is bekaplak!’’ Avval bekapta ezt is, de a rossz kócz
madzag már az öt embert nem birta meg, leszakadt a kis gömböcz.
Elkezdett görögni, görgött-görgött, a padlás grádicsán is legörgött, ki
ment egyenesen az utczára. Épen ott ment el egy csomó kaszás, jött haza
a mezőről, a kis gömböcz azokra is rákiáltott:,,Hamm, titeket is
bekaplak!’’ avval bekapta ezeket is. Megint görgött odább, előtalált egy
regement katonát, azokra is rákiáltott:,,Hamm, titeket is bekaplak!’’
avval bekapta ezeket is. Megint csak görgött odább, egyszer egy hidra
ért, a mi alól a viz egészen ki volt száradva, épen akkor ment arra egy
hintó, a kis gömböcz félre akart előle ugrani, hogy el ne tapossa, de
leesett a hídról, kirepedt az oldala, kiomlott belőle a sok ember, ki-ki
a maga dolgára ment, a kis gömböcz meg ott maradt kirepedve.
Ha a kis gömböcz ki nem repedt volna, az én mesém is tovább tartott
volna.
