Egyszer volt, hol nem
volt, még hetedhét országon is túl, volt egy szegény ember. Az a szegény ember
fiatalkorától fogva örökkétig minden nyáron a marhákat őrizte a legelőn. Volt
annak az embernek egy felesége meg egy fiacskája is, s azt az asszony mindig
kivitte magával, mikor az embernek vitt ki ebédet, mert nem volt akire hagyja.
Egyszer, mikor
kiérkeztek, hát a csorda egy erdő mellett volt. Lerakodott az asszony, vitt
tejet, puliszkát, tálakat s kanalakat. Kitölti a tejet a tálba, s nekifognak
hárman enni. Hát amint ott esznek, látja a pásztor, hogy a marhák jobb felől
kezdenek bemenni az erdőbe. Azt mondja a feleségének:
-
Eredj, fiam, térítsd félre a marhákat, mert ha beszűrődnek, bajosan lehet őket
kihajtani az erdőből.
Az
asszony elszaladt, s az ember ott maradt a gyermekkel, hogy egyék. Hát amikor
bal felé néz, látja, hogy ott is szűrődnek befele a marhák az erdőbe. Hamar
töltött még tejet a gyereknek, s azt mondta neki:
-
Egyél, fiam, futok én is, hogy kihajtsam a marhát az erdőből.
Hát
ahogy ott eszi a tejet, az erdőből kijött egy anyafarkas, s nekifogott az is a
tálból enni a tejet s a puliszkát, ami még ott volt. Mikor elfogyott az étel, a
gyereknek megfogta a derekát, s elvitte be az erdőbe. De a fakanalat a gyerek a
kezéből nem eresztette el.
Addig
vitte a farkas a gyereket, amíg oda nem érkezett vele az erdő kellős közepébe,
ahol volt neki négy kis farkasa. A gyermeket odatette közéjük, s azután elment
dolgára. Hát a kicsi farkasok elkezdték a gyereket böködni. Mikor az egyik
megbökte, akkor a gyerek azt mondta:
-
Eredj, mert mindjárt kapsz egyet! - S akkor ütött a fakanállal egyet.
Erre
a farkas félrehúzódott, s akkor rákezdte a másik.
-
Eredj, mert mindjárt kapsz egyet!
Akkor az is
félrehúzódott. De hát a kicsi farkasok négyen voltak, s a kisfiú csak egyedül,
kezdett belefáradni a nagy hadakozásba. Szerencsére egy ember járt arra az
erdőben, valami görbe fát keresett ekeszarvnak. Ahogy ott válogatja a fákat,
hallja, hogy egy gyermek azt mondja:
-
Eredj, mert mindjárt kapsz egyet! - de már nagyon sírósan mondta.
Gondolta
az ember, hogy itt valami baj lehet, odafutott, s látta, hogy négy kicsi farkas
csipdes egy kicsi gyermeket. Gyorsan levágott egy hosszú rudat, közévágott a
kicsi farkasoknak, felkapta a gyermeket, s elfutott, sietve ki az erdőből,
nehogy előjöjjön az anyafarkas, mert avval már ő sem bírt volna.
Mikor
kiérkezett az erdőből, látja, hogy a falu marhái elszéledtek az egész határon,
s az ember s az asszony futottak összevissza, keresték a gyermeket.
Az
ember a kicsi gyermeket bevitte a faluba, s ott megismerték, hogy a pásztornak
a gyermeke. Szaladtak ki a mezőre az emberek, s kürtöltek a pásztornak, hogy
jöjjön elő. A kürtszóra előjött a pásztor s a felesége, hazafutottak, s
megkapták a gyermeket. A marhákat összegyűjtötték, s az emberek a kárért
megbocsátottak. Örvendtek, hogy a pásztornak megkerült a gyermeke.
A pásztor s a felesége
nevelték tovább a kicsi fiút, s máig is élnek, ha meg nem haltak.
