- Hetvenéves vagyok már - mondta Jin hercege Ping
vak muzsikusának, Shi Kuangnak. - Pedig még annyi mindent kellene megtanulnom,
s oly sok könyvet szeretnék elolvasni! De azt hiszem, már késő.
- Miért nem világít a gyertya? - kérdezte Shi
Kuang.
A herceg felfortyant.
- Hogyan engedheti meg magának az alattvaló, hogy
tréfálkozzék urával?
- Én, a vak muzsikus hogyan engedhetnék meg
magamnak ilyesmit? - tiltakozott Shi Kuang. - Arra céloztam csupán, hogy ha
valaki ifjúkorában szánja rá magát a tanulásra, akkor a jövője fényes lesz,
mint a kelő nap, ha férfikorában mélyül el a tanulmányokban, az leginkább a
delelőjén álló naphoz hasonlatos, ha pedig öregkorában tanul, az olyan, mint a
gyertyafény. Bár nem túl fényes, mégis jobb, mint sötétben tapogatózni.
A herceg egyetértett vele.
