Jó későre, mikor már kitavaszodott az erdő, és a kert fái
kilombosodtak, megjön távoli téli tanyájáról az aranysárga, feketével vegyes
színű málinkó, néhol sárgarigó is a neve. Nagyon szépen szól, akár a furulya
méla hangja. És hát mit mond? A fiúnak, aki a fészkét kerülgeti, azt
mondogatja:
- Kell-e dió, fiú?
A fiú azt mondja:
- Kell hát! És követi a madarat, aki messzire elcsalja a
fészke tájáról, aztán otthagyja.
