Egyszer volt, hol nem
volt, hetedhét országon is túl volt egy kutya. Ezt a kutyát besorozták
katonának, el kellett menjen három évre. Volt neki egy kicsi ügyes háza, s nem
volt, akire hagyja. Ott törte a fejét, ott búsult, hogy már most mi is lesz
abból, ha ő elmegy katonának. Ha ő nem lesz otthon három évig, addig leromlik a
háza, elrontolódik, vagy ki tudja, mi baj éri!
Hát mit gondolt ki a
kutya? Kigondolta, hogy ő eladja a házát, s aztán mikor hazajön a katonaságból,
csinál abból a pénzből, amit kap érte, egy másikat.
Kezdte hirdetni, hogy
eladó a háza, de nem került rá vevő. Egyszer nagy későre került egy, de csak
olyan, akinek nem volt elég pénze, csak adóslevélre tudta megvenni a házat.
Azt gondolta a kutya,
hogy úgy is jobb, mint ha otthagyja magára, mert mikor hazajön, akkor megadja
az ember azt a pénzt neki, s csak fel tudja építeni magának a házat.
Megcsinálták ügyesen az
adóslevelet, átadta a kutyának az ember, s elfoglalta a házát.
Eljött az idő, kellett
menjen a kutya katonának. Most már azon kezdte törni a fejét, hogy mit
csináljon ő az adóslevéllel. Hogyha elviszi a katonaságba, elvész vagy
elrongyolódik, nem lesz az jó, hogy magával vigye!
Hát mit talált ki a
kutya? Neki addig a macska volt a legjobb barátja, elment a macskához, s azt
mondta neki:
- Te komám, nézz ide,
eladtam a házamat, de csak adóslevélért tudtam eladni. Gondolkoztam rajta, hogy
mit csináljak az adóslevéllel, s eszembe jutottál te. Tudom, hogy téged nem
visznek el katonának, itthon maradsz, megőrzöd-e nekem ezt az adóslevelet?
- Meg - mondja a macska.
- Na, ha meg, hát itt
van - mondja a kutya -, tedd el jól, vigyázz reá, hogy amikor én hazajövök, elő
tudd nekem adni.
A régi falusi házak
akkoriban deszkával voltak lepadolva, s a gerenda és a deszka között volt egy
kis hely. A macska a kutya előtt összehajtotta ügyesen az iratot, s a falon
felmászott, s azt mondta a kutyának:
- Látod, komám, olyan
helyre teszem, ahova senki sem tud még csak lépni sem. - Azzal bedugta oda a
gerenda s a deszka közé.
A kutya ügyesen elment
katonának. Nyugodt volt, hogy ő jó kézben hagyta az adóslevelet, biztos helyen
van.
Letelt a három esztendő,
nem történt semmi baj, s a katonaságból is hazajött jó egészségben. Mikor
hazajött, egyenesen a macskához ment.
- Na, komám, megjöttem -
azt mondja -, légy szíves, az adóslevelemet add ide, hogy menjek, és kérjem el
a pénzt, csináljak magamnak házat.
Akkor a macska nagy
büszkén felkapaszkodott a falra, onnan a gerendára, s az első lábát bedugta
abba a hézagba. Hát ahogy bedugta, érezte, hogy csupa por lett az egész papír.
Egy egér odakapott, s három év alatt ellakmározta az egész adóslevelet.
Akkor a macska kihúzta a
port, s azt mondja:
- Hát, ide nézz, komám,
mi lett belőle!
Akkor a kutya
megharagudott.
- Ejnye - azt mondja -,
de jó kézbe adtam!
- Mit csináljak? Hát nem
én vagyok a hibás!
- Hát dehogynem vagy te
a hibás! Miért nem őrizted egy kicsit, miért nem vigyáztál rá jobban?
Úgy összeveszett akkor a
kutya a macskával, hogy többet azótától soha-soha nem tudnak megbékülni.
Na de akkor azt gondolta
a macska: “No, hadd el, egér! Ha te nekem ekkora bosszúságot csináltál, elbánok
én veled úgy, hogy megemlegeti az egész nemzetséged!”
Azótától fogva, ahol lát
egy macska egy egeret, nem hagy neki békét, kergeti, megfogja, megeszi.
A kutya szegény elment
az emberhez adóslevél nélkül, s kérte a pénzt a házáért.
Azt mondja az ember:
- Hol az adóslevél?
Hát a szegény kutya
bevallotta, hogy mi történt, az adóslevelet a macskának adta, az egér megrágta,
most nincs sehol.
Az az ember pedig
rosszféle volt, s azt mondta erre:
- Hát akkor nem is igaz,
hogy megvettem a házadat, hisz nem is volt a tiéd! Le is út, fel is út!
Ott maradott szegény
kutya ház nélkül, s azóta egy-egy kicsi szalmával, egy-egy kicsi ronggyal,
ezzel-azzal kell beérnie.
Azótától fogva nincsen a
kutyának háza, s emiatt a kutya a macskával s a macska az egérrel halálos
haragban vannak.
De azért máig is élnek,
ha meg nem haltak.
