Élt
egyszer egy fiatal házaspár.
Szomszédjukban
egy özvegyasszony lakott, aki irigykedett az asszonyra, mert a szomszéd nem az
ő lányát választotta.
Egyszer,
mikor az ember hazafelé jött a földről, megszólította:
-
Te mindig csak dolgozol, a feleséged meg itthon pletykál. Mért tűröd?
“Na
- gondolta az ember -, majd lesz itt rend!”
Felesége
a kiskapuban várta, ahogy szokta, de ő rá se nézett.
Bement
a házba, az asztalon már ott gőzölgött a frissen főtt kása, de ő meg sem
kóstolta.
Szegény
asszony nem tudta eltalálni, mi van az urával, megkérdezte hát tőle:
-
Mi baj van, édes uram?
Az
meg jól leszidta az asszonyt, s kijelentette:
-
Holnap te mégy ki szénát gyűjteni!
Az
asszony ráhagyta. Másnap korán kelt, elsorolta, mit kell csinálni itthon:
- A
tehenet megfejed, aztán enni adsz neki. A disznókat megeteted, a kotlót
kiviszed, a tojásokat betakarod. Kiköpülöd a tejfelt, aztán a gyereknek is enni
adsz. Végül megfőzöd az ebédet, és kihozod nekem. Kinn majd tovább sorolom,
hogy mit kell csinálnod estig.
Az
ember úgy gondolta, alhat még egy kicsit, s jó magasan járt a nap, mikor
felébredt. Szalad kifelé, és látja, hogy a disznók kitörtek az akolból, mind
feltúrták a veteményt! Ijedtében az asztalon lévő rizskását öntötte oda nekik.
Aztán rohant tehenet fejni, de még meg se fejt, mikor felébredt a gyerek, s
rákezdte a bőgést! Gyorsan letette a sajtárt, futott, hogy megetesse, de a
tehén közben felrúgta a sajtárt, és kiborult a tej. Hej! Mérges lett nagyon,
úgy fejbe vágta szegény párát, hogy az menten összerogyott.
-
Hű, a mindenségit! A kotló biztosan leszállt a fészekről, a tojás meg nincs
betakarva!
Szalad
a kamrába, elkapja a rémülten lármázó állatot, kidobja az ablakon. Most meg nem
talál semmit, amivel a tojásokat letakarhatná. Gondol egyet, ráül a tojásokra.
De
a kotlót nem győzte várni, felállt a tojásokról, hogy behozza, és ahogy
hátranéz, látja, hogy üres a kotlófészek! Jobban megnézi, hát a tojások mind a
nadrágjára ragadtak!
- A
tejfelt is ki kell köpülni! - jut az eszébe. - A tejfeles üveget felkötöm a
hátamra, és amíg főzök, szépen vajat köpülök belőle.
Indul
is, hogy vizet húz az ebédhez, de ahogy lehajol, a tejfel a nyakába csurog,
onnan a kútba.
-
Egye fene! Legalább nem kell bajlódnom véle!
Mikor
visszamegy, hallja ám, hogy bőg a tehén. Körülnéz, hol talál hamar egy kis
füvet neki. A háztetőn lát egy keveset. Na, jól van, fog egy kötelet,
ráhurkolja a tehén nyakára, a másik végét leengedi a kéményen, majd a derekára
köti. Húzza teljes erőből. Egy darabig ment is a dolog, de a tehén visszaesett,
őt meg a kéménybe rántotta.
Az
asszony a szénagyűjtésben nagyon megéhezett, nem győzte várni az étellel az
urát, fogta magát, és hazament.
Mindjárt
látta a nagy rendetlenséget, csak az urát nem találta sehol. Gyorsan elvágta a
tehén nyakán a hurkot, s ahogy visszamegy a házba, észreveszi az embert a
nagylábosban! Beleesett a kéményből. Nevethetnékje támadt az asszonynak,
pukkadozva kérdi:
-
Hogy kerültél oda, édes uram?
Az
meg csak annyit bírt kinyögni:
-
Tudod mit, édes feleségem, marad a házban a régi rend!
