Egyszer a kutyák lakodalmat csaptak. Bodri feltette a sok
csontot, sütötte-főzte, aztán odahítta a Sajót kóstolni. Sajó megkóstolta a
galuskát, de nem volt se íze, se bűze, mert nem volt rajta tejföl. Keresi a
kutya a tejfölt, de nem volt a háznál. Hamar menjen valaki a boltba!
De ki menjen? A kutya nem hagyhatta ott a főzést. Meglátja a
macskát, küldi a tejfölért. Szalad a macska a boltba tejfölért. Mikor kimérték
neki, vitte hazafelé. Éhes volt, hát nyalogatott belőle. Gondolta; úgyse
tudják meg. Aztán ment tovább. Megint gondolt egyet; megint nyalogatott. Alig
maradt az edényben. Már közel volt a kutyákhoz, szégyellte magát, hogy ilyen
kevés tejfölt visz, hát a megmaradt tejfölt is megette.
A kutyák futottak eléje, már nagyon várták.
- Hozza a macska a tejfölt!
A macska azt hazudta, hogy nem adott a boltos tejfölt. De az
agár meglátta a macska tejfölös bajuszát.
- Hazudik a macska, megette a tejfölünket!
Nekimentek a macskának, a macska meg felszaladt a fára,
onnan dörmicélt a kutyákra. Mikor látták, hogy a macska bizony nem nagyon
kívánkozik le a fáról, bementek a házba, és tejfel nélkül ették meg a galuskát.
Azóta nem nézhet a kutya a macskára.
