Egy
embernek volt két fia és egy leánya. Az apjok csakhamar elhalt, csak anyjok
viselte gondjokat. Egyszer a kissebbik elment szántani, és azt mondá a húgának,
hogy ebédet vigyen neki. A húga azt mondá: Hogyan akadok reád? A legény azt
mondá: Majd hogyha ki megyek szántani, itt a ház előtt a földnek vetem az ekét,
és odáig szántok; azon eljöhetsz. Aval elment szántani, és szántott.
Mikor
az ebéddel a húga utána akart menni, hát az ördög is szántott másfelé,
tudniillik a legénynek a szántásátul fogva a maga házáig. Mikor a leány oda érkezett,
azon ment amit az ördög szántott, és csak egyszer az ördög házához érkezett. Látván
a ördögöt, kérdi, hogy nem látott-e egy legényt erre szántani? Az ördög mondja,
hogy ő nem látott ott senkit szántani, de jőj be a házamba. A leány bemegy, s
az ördög elvette feleséginek a leányt s ez ott maradt.
Azalatt
a bátyja nehezen várta az ebédet, haza ment haragosan, mondja az anyjának, hogy
miért nem küldött ebédet neki? Az anyja mondja: Hát a húgod nem vitt ebédet?
hiszen már régen elküldtem utánad. A legény evett, azután elment a húgát
keresni, és ment a szántáson: hát látja hogy másfelé is vagyon szántás; elmegy
a szántáson egész az ördög házáig, és kérdi, hogy nem látott-e egy leányt? Az ördög
azt mondá, hogy ottben van, csak menjen be. Bemegy, hát látja a húgát; ez
mondja neki: Jaj csak menj ki hamar, mert ha az uram bejön, összeszaggat; de a
legény nem ment ki. Bemegy az ördög és parancsol harminc akó bort magának, és a
sógorának is hasonlóképen annyit, és egy-egy ökröt, és összeültek enni, de a
legény nem tudta megenni, az ördög megette, azután mondja: No sógor, most
birkozzunk, amelyik előbb földhöz tudja a másikat vágni, az lesz a nyertes. Összemennek
hát birkozni; az ördög földhöz vágta a legényt: mindjárt pokolba esett. Azután
a másik testvér is elment keresni őket; az is oda talált, s az is úgy járt mint
a bátyja.
Az
édes anyjok azalatt oda haza siránkozott, hogy már se fia se leánya nincsen;
azután mindig imádkozott, hogy az isten csak egy gyermeket adna neki, ha csak
akkora lesz is mint egy babszem. Egyszer egy babot talált kint az utcán; amint
megette, mindjárt nagy változást érezett. Hát nagyon szégyenlette az asszony,
hogy ura nincs, és mégis teherbe van; és nem sokára meg is lett a gyermek, és ép
oly kicsi volt mint más gyermek, de mindjárt futott és beszélt. És mert olyan
kicsi volt, Kökény Matyinak hítták a faluba. Egyszer az asszony szomorú volt, és
kérdezte a kis fiu, hogy mért oly szomorú? az asszony mondá: Nekem három
gyermekem volt, és mind a három elveszett, nem tudom hogy hová lettek. – A fia
azt mondá: majd elmegyek én, és megkeresem őket. Akkor elmegy a kovácshoz,
mondja neki, hogy csináljon egy negyvennyolc mázsás kalapácsot. A kovács nem
tudott kedve szerint valót csinálni, kapja a kalapácsot és a kovácsot agyon üti
vele, és megy a másik kovácshoz, az csinált neki kedve szerint való kalapácsot,
azt mindjárt a gatya pártázatjába dugta, és elmegy a bátyjait keresni, és épen
oda talált menni az ördög házához. Az ördög odakint sétált, és kérdi hogy mit
keres? Azt mondja, hogy nem látott-e valahol két legényt és egy leányt? Felel
neki az ördög: láttam, odaben vannak, csak menj be. Ez bemegy, és látja a nénje,
és mondja: Jaj szegény! miért jöttél ide, majd neked is ítt kell maradnod.
Akkor bemegy az ördög is, és annak is parancsol harminc akó bort és egy ökröt,
s leültek és ettek, és még az ördög hozzá sem kezdett jól az evéshez, már Kökény
Matyi megette az ökröt s a bort is megitta. Az ördög azt mondja neki: Na sógor,
most ettél s ittál is, menjünk birkozni, aki a másikat előbb földhöz vágja, az
lesz a nyertes. Kimennek hát, de Kökény Matyi úgy a földhöz vágta ördög uramat,
hogy majd a szeme is kiugrott. És kapja a kalapácsát, az ördögöt agyon verte, a
két bátyját és a nénjét az anyjához haza vitte, azután együtt éltek, és mai nap
is együtt élnek, ha meg nem haltak.
