Együtt utazott a Szél, a
Hideg meg a Meleg, jött rájuk szemközt a szegény ember, már messziről köszönt:
- Jó napot, nagyságos
uram!
Azt mondja a Meleg:
- Kinek köszönt az az
ember?
Azt mondja a Szél:
- Nekem!
- Nem teneked, hanem
énnekem! - mondja a Hideg.
Addig osztozkodtak, hogy
a szegény ember már elment mellettük. Azt mondja a Meleg:
- Menjünk vissza,
kérdezzük meg!
Visszamentek
megkérdezni. Azt mondja a Meleg:
- Ugye, nekem köszöntél,
te szegény ember?
- Nem én, kérem, a Szél
nagyságos úrnak.
- Megállj, te szegény
ember, jöjjön csak el a kánikula, majd adok én neked, olyan meleg lesz, hogy
elolvadsz!
- Bánom is én, csak a
Szél nagyságos úr ott legyen!
Azt mondja a Hideg:
- Hát akkor nekem
köszöntél?
- Nem én, kérem, hanem a
Szél nagyságos úrnak!
- Megállj, jöjjön csak
el a tél, olyan hideg lesz, hogy megfagysz!
- Bánom is én, csak a
nagyságos úr, a Szél nagyságos úr ott ne legyen! Kutya bánja a hideget szél
nélkül!
