A
török vezérek Gyulán időztek, onnan engedték széjjel a csapataikat rabolni,
pusztítani. Egy ilyen csapat éppen Szalontára akart jönni. Este kívül
letáboroztak, úgy gondolták, majd éjszaka jönnek be, mikor mindenki alszik.
Csakhogy
volt Szalontán egy török ruha. Belebújtattak egy embert, aki tudott törökül,
hogy kémlelje ki, mi készül.
Kilopózott
az ember, meg visszalopózott, s meghagyta, hogy gyermek, asszony hordjon össze
rossz tepsit, kapát, kaszát, ami van, azzal menjenek a törökre.
Verték
össze a sok tepsit, mindenféle vasat. A csordakútnál épp egy darucsapat
álldogált, az is felkerekedett a nagy lármára, fent krúgatott a levegőben.
A
törökök rémülten kiabálták:
-
Fuss, török, ha futhatsz, még az égből is támad a magyar!
Szaladtak
a Hajdúlápos felé, a kákás, mocsaras, zsombékos helyen aztán a magyarok
utolérték és lekaszabolták őket. Gyilkosrétnek hívják azt a helyet, s ha ott
szántanak, most is csontokra akadnak.
