A Thaing és a Wangwu hegység vagy 700 li[1]
átmérőjű és sok ezer láb magas lehet.
A hegy északi oldalán lakott egy öreg ember, közel
járt már a kilencvenedik évéhez, és mindenki úgy hívta: a Bolond. Mivel a ház
bejárata a hegyre nézett, minden alkalommal kerülőt kellett tennie, akár elment
hazulról, akár hazament. Ezt módfelett kényelmetlennek találta, egy napon hát
összehívta családját, hogy megbeszéljék, mit is tehetnének.
- Mit szólnátok hozzá, ha elhordanánk a két
hegyet? - kérdezte. - Akkor utat nyithatunk délre, a Han folyó partjához.
Valamennyien egyetértettek vele, csak a felesége
aggodalmaskodott:
- Annyi erőd sincs, hogy egy dombocskát elhordj!
Hogy tudnád elhordani a két hatalmas hegyet? Aztán meg hová tennétek a kihányt
földet és sziklát?
- Belehajítjuk a tengerbe - hangzott a válasz.
A Bolond a fiával meg az unokájával elkezdte ásni
a földet, és kosárba rakva cipelték a tengerhez. Élt a szomszédságukban egy
Jing nevű özvegyasszony, meg annak a hétéves fia, ők is elhatározták, segítenek
elhordani a hegyeket. Hetekbe tellett, míg egyszer-egyszer megjárták az utat.
Lakott a Han folyó partján még egy nagyon öreg
ember, akit mindenki úgy nevezett: a Bölcs. Látva fáradozásukat, jót kacagott,
s megpróbálta lebeszélni őket a munkáról.
- Elég legyen az értelmetlen ostobaságból! -
kiáltotta. - Hisz öreg vagy és gyenge, nem tudod elhordani picinyke részét sem
a hegynek. Hogy tudnád elhordani azt a rengeteg földet meg sziklát?
A Bolond hosszan tartó pillantást vetett rá. -
Milyen ostoba és együgyű vagy - felelte. - Annyi eszed sincs, mint az özvegy
kisfiának. Ha meghalok, itt marad utánam a fiam, aztán meg a fiam fia, és így
tovább nemzedékről nemzedékre. Mivel pedig a hegy nem nő, idővel miért ne
tudnánk elhordani?
A Bölcs erre nem tudott mit mondani.
Lie Zi
