ASSZONYI FURFANG
Egy jámbor életű ember minden alkalommal, amikor elindult a mezőre, s amikor onnan hazatért, istenhez imádkozott.
Azt mondja neki egyszer a felesége:
- Férjecském, imáidban miért nem kéred az istent, hogy mentsen meg a feleség furfangjától?
- Még csak az hiányzik! Hát miért kellene nekem a feleségtől való félelmemben imádkoznom!
Amikor ezt hallotta az asszony, elhatározta, hogy móresre tanítja az urát s megtréfálja. Vásárolt néhány halat, bekötötte őket egy kendőbe, s az ebéddel együtt kivitte a mezőre. Az alatt az idő alatt, amíg a férje fogta az ételt, és a forráshoz ment, hogy megebédeljen, ő a halakat egyenként lopva bekaparta a földbe. Ezt így elrendezte, majd összeszedte az edényeket és hazatért.
Az ember nekilátott a szántásnak, s egyszer csak látja, hogy a kifordított földből halak kerülnek elő. Összeszedte a halakat, este hazavitte, s elmesélte a feleségének, hogyan szántotta ki őket a földből, és kifejezte csodálatát is, hogy az isten még a földben is képes megteremteni a halakat. Az ember meghagyta az asszonynak: főzze meg őket, hogy másnapra legyen belőlük ebédje kint a mezőn. Az asszony megfőzte a halakat, de meg is ette, s az urának ki a mezőre csupán egy kis levest vitt.
- Hát a halak hol vannak? - kérdi az ember.
- Miféle halakról beszélsz?
- Azokról, amiket a földből szedtem ki.
- Igazán, te megzavarodtál. Semmiféle halakat nem hoztál haza, és én színüket sem láttam.
Az embert erre elöntötte a méreg, fogott egy botot, és rá akart támadni az asszonyra, de az kiabálni kezdett, és segítségül hívta a mezőn dolgozó szomszéd parasztokat.
- Engedjetek - kiabált a férj -, hadd tanítsam meg ezt a semmiházit! Megette a halaimat, és még ő mondja rám, hogy megzavarodtam.
A segítségre jött parasztok kérdezgették az asszonyt, hogy miféle halakról van szó?
- Kérlek benneteket - felelt az asszony -, kötözzétek meg, ez teljesen megbolondult, és agyon akar engem csapni. Legjobb lesz, ha őt magát kérdezitek meg, miféle halakról beszél!
- Azokról a halakról beszélek, amiket itt a mezőn szedtem ki a földből - felelt a férj.
- Ó, te szegény szerencsétlen asszony! Igazad van, csakugyan elvesztette az eszét - állapították meg az egybegyűltek, és azt hívén, hogy a paraszt bolond, megkötözték a kezét, hazavitték, s ott egy oszlophoz kötötték.
Mikor az emberek szétszéledtek, és az asszony négyszemközt maradt az urával, azt mondta neki:
- No, mi az, még mindig nem félsz az asszonyi furfangtól? Tudd meg, hogy ez még a legkevesebb, ami veled történhetett volna!
- Szépen kérlek, feleség, az isten nevére - esedezett a férj -, bontsd ki a kötelet, és szabadíts meg ebből a bajból. Fogadom, hogy a mindennapi imámban elsősorban azért fogok könyörögni: mentsen meg az ég az asszonyi furfangtól.
