Az
egyszeri gróf négyes fogattal hajtatott Egerbe. A káli templomot meg akkor
tetejezte két ács, és az ácsok a templom tetejéről messzire ellátnak. Azt
mondja az egyik ács a másiknak:
-
Nézd, milyen négyes fogat száguld amott!
Mire
a másik ács:
-
Majd én megállítom! Nem megy el innen a templomajtótól, ha én nem akarom!
-
Vigyázz, te, mert tudományos kocsisok vannak, akik többet tudnak nálad, még
ráfizetsz!
Erre
megint a tudományos ács, hogy:
-
Ugyan mit tudna egy hajtó kocsis?
Aztán
mikor a négyes fogat odaért, megállt, sehova nem ment a templomajtón túl a négy
ló.
-
Mi van, János, mért nem mennek a lovak? - kérdi a gróf a kocsisától.
-
Mennek ezek, méltóságos úr, mindjárt.
Leszáll
a kocsis a hintóról, odamegy a hintó hátuljához, előkotor valahonnan egy
patkószeget, az ostorra, a suhogó elejibe köti, visszaül a hintóra. Suhint az
ostorral egy irgalmatlan nagyot, elragadja a négy ló a hintót!
-
Mi volt ez, János?
-
Semmi, méltóságos úr. Csak az az ács, aki a templomot tetőzi, tudományos. Én
meg többet tudok nála.
-
Hogyhogy?
-
Hát csak úgy, hogy a hintó hátuljában van az orvosság, méltóságos úr.
-
János, csak nem valami robbanószer vagy mi?!
-
Dehogyis, méltóságos úr! Egy ócska patkószeg. A suhogó elejibe kötöttem, s a
templom tetején kivágta az ács egyik szemét.
Erre
a gróf már parancsot adott, hogy menjenek vissza a templom elé, látni akarja,
igazat beszél-e.
Épp
akkor vezette le a barátja a tudományos embert.
-
Ugye megmondtam, hogy az a kocsis többet tud, mint te!
-
Na - mondja a gróf -, forduljunk meg, János, mehetünk Egerbe.
Mikor
meg onnan jöttek visszafelé, hallja a gróf, hogy a hintó alját nagyon súrolja
valami.
-
Te János, hol megyünk?
-
Szárazbőnél - azt mondja -, a nyárfák tetején, azok súrolják a hintó alját.
Erre a gróf már úgy megijedt, ki akart ugrani, de a kocsis megfogta, hogy
nagyon magasan vannak. Ráadásul, hogy a kastély elé értek, az egyik ló
felbukott. Nézi a gróf, odaszól a kocsisnak:
-
János, ez a ló megdöglött!
-
Tudom - feleli János. - Már Egerben megdöglött, csak nem akartam szólni.
-
Micsoda?! - Beszalad a gróf a kastélyba, meséli, hogy járt a János kocsissal,
többet sehová nem megy vele.
Másnap
Szolnokra indult volna a gróf gyűlésbe a többi gróffal, és a másik kocsissal
fogatott be. A négy ló meg csak kerüli, kerüli a kastélyt, sehogy nem akar
előtte megállni, addig kerülgette, felakadtak a csikóaklon.
-
Eredj, János, akaszd ki őket - adta meg magát a gróf -, mert úgy látom, csak
veled kell Szolnokra mennem!
De
útközben mégsem bírta megállni, hogy meg ne kérdezze:
-
Nem lesz baj, János?
-
Már hogy lenne, méltóságos úr, eddig sem volt soha semmi baj.
És
ahogy a Tiszát elérték, Jánosnak már nem kellett komp se. Úgy hajtott át a víz
tetején, mintha országúton menne, hajtott Szolnokra, a városháza elé. A többi
gróf már tartotta a gyűlést, s hogy vége lett, átmentek a vendéglőbe. Mind a
kocsisával hencegett, a János grófja meg csak hallgatott, s mikor látta, hogy
mindenki elmondta, amit a kocsisáról tud, rákezdte ő is:
-
Olyan kocsisa egyőtöknek sincs, mint nekem. Ez Egerből a nyárfák tetején
hajtotta el a lovakat, ide pedig a víz tetején jöttünk.
-
Ugyan! Hát az már nem igaz!
Fogadtak,
vagy hatan felültek a hintóra, Jánoshoz meg így szólt a gróf:
-
Csak ahogy szoktunk, János. Menjünk hazafelé!
János
jól tudta, miről van szó, hajtott egyenest a Tiszának. A többi gróf már nagyon
fogta a hintó karfáját, a víznél leugráltak, úgy lesték, mi történik.
Mikor
átalértek, a gróf átkiáltott a többi grófnak a vízen:
-
Miért nem jöttetek?
-
Csak eredj hazafelé, csak eredj hazafelé, Gyu-u-urka! - hozta a választ a szél.
