Egyszer
volt egy király. Annak az udvarán volt egy fa, de olyan magas, hogy a
gyümölcsét még sosem látta. Kihirdette, hogy ha valaki hozna le belőle, neki
adná a lányát feleségül.
Jelentkezett
máris egy ácsfiú.
Adtak
neki egyheti élelmet meg két fejszét, ő meg elindult fel a fára.
Mikor
elérte az első gallyat, talált rajta egy falut, a szélső házban egy hetvenhét
éves embert. Kérdi tőle:
-
Mi járatban vagy?
Elmondja
az ácsfiú, hogy gyümölcsöt akar szedni.
-
Pihenj meg éjszakára, majd reggel továbbindulsz.
Úgy
is lett. Megint kapott egyheti élelmet, mehetett felfelé.
Egy
hét múlva elért egy másik gallyat, azon város volt, és a szélső házban lakott a
hetvenhét éves öregember apja. Az is kérdi tőle:
-
Mi járatban vagy?
Elmondja
neki is, hogy gyümölcsöt akar vinni, s az azt mondja:
-
Eredj be a város legközepébe, ott lakik a lányom, az majd ad neked gyümölcsöt.
De
az asszony is csak azt mondta:
-
Pihenj meg, jó korán felkelünk, s adok.
Reggel
meg így szólt:
-
Én most elmegyek a lányommal a templomba. Itt van tizenhárom szoba kulcsa,
tizenkettőt addig takaríts ki. De a tizenharmadikat ki ne nyisd, akármilyen
szépen kérlelnek is bentről!
Úgy
is lett, az asszony a lányával el is ment a templomba, ő meg hozzáfogott
takarítani. De a tizenharmadik szobából olyan szépen rimánkodtak, hogy
“eresszél ki, meglásd, megszolgálom”, megszánta a síró-rívó valakit, és
kinyitotta az ajtót.
De
a tizenkét fejű sárkány volt odabenn, s mikor jött haza az asszony a
templomból, a lányát ellopta mellőle.
Haragudott
nagyon az asszony, mondta az ácsfiúnak, míg a lányát elő nem keríti, nem ad
neki gyümölcsöt.
-
Jól figyelj! Van kinn a mezőn három csapat ménesem, egy arany, egy ezüst, egy
pedig közönséges. Amelyik lovat akarod, azt fogod ki belőle, de hazahozd a lányomat!
Ki
is ment az ácsfiú, választott a közönséges ménesből lovat, vágtatott rajta a
sárkány után.
A
lányt a sárkány kertjében találta.
-
Gyere, viszlek haza, mert érted jöttem! - mondta neki.
-
Nem ér az semmit - feleli a lány -, úgyis utolérnek!
S
csakugyan, mikor felültek a ló hátára, a sárkány lova ordítani kezdett.
Jön
ki a sárkány.
-
Hogy a kutyák egyék meg a húsod! Hollók igyák meg a véred! Nincs mit egyél,
nincs mit igyál, hogy így ordítozol?!
-
Van mit egyek, van mit igyak, de viszik a szép gazdasszonyomat!
-
Ha még egy mázsa liszt pogácsáját megeszem, utolérjük?
-
Utol! - mondja a ló.
-
Ha még egy mázsa dohányt elpipálok, utolérjük?
-
Utol!
Ezeket
mind megcselekedte, felült a lóra, az meg ugrott egyet, s utol is érte őket.
Azt
mondja a sárkány az ácsfiúnak:
-
Még egyszer ezt megteheted vélem, de harmadszor vége az életednek!
Az
meg nagy szomorúan eleresztette a lovat, fogott másikat az ezüstménesből,
vágtatott vissza a sárkány kertjéhez.
Mondja
a lánynak:
-
Érted jöttem!
-
Hasztalan, úgyis utolérnek!
-
Csak nem érnek, ez már futósabb ló!
Aztán,
hogy elindultak, a sárkány lova máris lármázni kezdett.
Jön
ki a sárkány.
-
Kutyák egyék meg a húsod! Hollók igyák meg a véred! Nincs mit egyél, nincs mit
igyál?!
-
Van mit egyek, van mit igyak, de viszik a szép gazdasszonyomat!
-
Ha még két mázsa liszt pogácsáját megeszem, utolérjük?
-
Utol!
-
Ha még két mázsa dohányt elpipálok, utolérjük?
-
Utol!
Mikor
ezekkel végzett, akkor ült csak fel a lovára, s alig ugrott kettőt a ló,
utolérte őket. Mondja a sárkány:
-
Harmadszor megfoglak, vége az életednek!
Az
ácsfiú nagy szomorúan állt a mezőn, és az aranyménesből kifogta a legfutósabb
lovat.
Harmadszor
is felültette a lányt a lóra, s elvágtatott vele.
El
sem indultak, máris rákezdi a sárkány lova az ordítást.
Jön
ki a sárkány.
-
Kutyák egyék meg a húsod! Hollók igyák meg a véred! Nincs mit egyél, nincs mit
igyál?!
-
Van mit egyek, van mit igyak, de viszik a szép gazdasszonyomat!
-
Ha még három mázsa liszt pogácsáját megeszem, utolérjük?
-
Utol!
-
Ha még három mázsa dohányt elpipálok, utolérjük?
-
Utol!
Mikor
ezeket mind megcselekedte, felült a lovára, az meg alig ugrott hármat, utolérte
őket.
-
Na, te ácsfiú, megfogtalak, látod, harmadszor is! De mert te engedtél ki, nem
bántalak. Többé a szemem elé ne kerülj!
Az
ácsfiú meg szomorúan elengedte az aranylovat, gyalogosan ballagott tovább.
Éppen
egy erdőn ment keresztül, s észrevett egy kis egeret, aki nagy-nagy
kétségbeesve ott szaladgált, nem lelte az egérlyukat.
Az
ácsfiú megfogta, odavitte.
Azt
mondja a kis egér erre:
-
Na, te szegény fiú, amiért jót tettél velem, húzzál ki három szál szőrt a
bundámból, kösd a zsebkendőd sarkába. Aztán ha te is nagy bajban leszel,
dörzsöld meg, és én is a segítségedre sietek!
“Ugyan
mit tud nekem egy kis egér segíteni?” - gondolta a fiú, de a három szál szőrt
mégis kihúzta az egér bundájából, és belekötötte a zsebkendője sarkába.
Megy
tovább, hallja, hogy nagyon ordít egy farkas. Tőrbe esett, azt kéri, szabadítsa
ki onnan.
Ahogy
kiszabadította, azt mondja neki a farkas:
-
Mivel te jót tettél velem, húzzál ki három szál szőrt a bundámból, kösd a
zsebkendőd sarkába! És ha te kerülsz bajba, dörzsöld meg, akkor majd én
segítek!
“Ugyan
mit tudsz nekem segíteni?” - gondolta az ácsfiú, de azért kihúzta a három szál
szőrt a farkas bundájából, s belekötötte a zsebkendője sarkába.
Tovább
vándorolt az erdőben, és látja, hogy egy holló két ág közé szorult, onnan
rimánkodik:
-
Szabadíts ki!
Kiszabadította,
s azt mondja a holló neki:
-
Húzzál ki három szál tollat a szárnyamból, kösd a zsebkendődbe, és ha bajba
jutsz, dörzsöld meg, én majd megsegítlek!
Így
ért el egy öregasszony házához.
-
Mi járatban vagy? - kérdi az öregasszony.
-
Beállanék cselédnek.
-
Jól van, én felfogadlak, de nálam három nap az esztendő. Ha azt kitöltöd,
annyit fizetek, amennyit kérsz, ám ha nem sikerül, madárrá változtatlak! Itt
van ebben a kalitkában kilenc madár, ezek mind emberek voltak, akik nem
töltötték ki az esztendőt. Pedig nincsen nálam sok dolog. Van három lovam,
azokat kell kivinni legeltetni.
Másnap
az öregasszony sütött hamuban pogácsát, s álomport tett bele. Ő meg vitte a
három lovat legeltetni, nem is sejtette, hogy az öregasszony lányai. Levette a
kötőféket róluk, széteresztette őket a mezőn, aztán mikor megette a pogácsát,
szépen elaludt tőle. Sehol nem voltak a lovak, mikor este felébredt! Kereste,
nem találta őket, eszébe jutott az egér, megdörzsölte a szőrét. Ott termett
azon nyomban.
-
Mi bajod van, te szegény fiú? Tán a lovakat keresed? Sose búsulj! Az
egérlyukból kizavarok három kis egeret, s ahogy jönnek kifelé, vesd a fejükre
sorban a kötőféket!
Úgy
is lett. Az egér beszaladt a lyukba, hallatszott a föld alól valami dübörgés,
jöttek is az egerek sorban kifelé. A fiú fejükre vetette a kötőféket, s máris
visszaváltoztak lóvá! Akkor aztán nagy büszkén ráült a legöregebbre, úgy ment
velük haza.
-
Na, öreganyám! Itt vannak a lovai!
-
Derék fiú vagy, eredj be vacsorázni!
Ő
meg elővette az ostort, s jól megverte a lovakat.
-
Kutyák! Megszerettétek a lovászt. Azért nem szöktetek meg tőle.
-
Jaj, dehogyis, öreganyám, csakhogy többet tud, mint maga!
Másnap
megint sütött pogácsát hamuban, még több álomport tett bele. De hogy este
megverte a lovakat, s a legidősebb épp hasas volt, elvetélt reggelre.
-
Temesd el a csikót a dudvában, aztán mehettek! - mondta a fiúnak a vénasszony.
Mikor
ezzel végzett, a mezőn szétengedte a lovakat, megette a pogácsát, s hiába
igyekezett fennmaradni, csak elaludt. Későre járt, mikor felébredt, és a
lovakat kezdte keresni. Eszébe jutott a farkas, megdörzsölte a szőrét, és az
máris ott termett előtte.
-
Na, te szegény fiú! A lovakat keresed? Sose búsulj! Látod azt a nagy csapat
birkát ott? A közepében három magyar birka van, közéjük megyek, kiugratom őket,
te meg a kötőféket tedd gyorsan a fejükre!
Úgy
is lett, a birkák visszaváltoztak lóvá, ő meg felült a legöregebbre, vitte nagy
büszkén őket hazafelé.
-
Itt vannak a lovai, öreganyám!
-
Derék fiú vagy, eredj be a házba, edd meg a vacsorát!
Ő
meg megint megverte a lányokat, szidta őket:
-
Kutyák, megszerettétek a lovászt!
-
Jaj, dehogyis, de többet tud, mint öreganyám!
Harmadik
nap estig megint elvesztek a lovak, de a legény már nem is kereste őket,
megdörzsölte a holló tollát, s az is ott termett menten.
-
Na, te szegény fiú! A lovakat keresed, ugye? Sose búsulj, megvannak azok! Látod
az égen azt a három csillagot? Majd én felszállok, s lerúgom őket, te csak a
kötőféket vesd rájuk, mind elváltozik! Az öregasszonynak meg azt mondd, nem
kérsz egyebet a három napért, csak a döglött csikót a dudvából. Bármit is mond,
ne hagyj neki békét, s azt se engedd, hogy a csikót megsimítsa, inkább üss a
kezére!
Úgy
lett, ahogy a holló mondta.
Vállára
vette a csikót, és vitte, amíg a vállán egyre nehezebb lett. Egyszer aztán már
nem bírta tovább, lehajította. A csikó megrázkódott, hatlábú táltos lett
belőle. Azt mondja neki emberi szóval:
-
Eddig te hoztál, most már ülj a hátamra, én viszlek tovább. Viszlek a sárkány
kertjébe, s elhozzuk tőle a lányt!
Mikor
odaértek, a sárkány épp aludt, a lány meg a kertben szomorkodott. Mondja neki
az ácslegény:
-
Gyere, most már hazaviszlek innen!
-
Maradjunk, úgyis utolérnek.
De
csak felültek a ló hátára, a sárkány lova meg rúgkapált, ordított utánuk.
-
Kutyák egyék meg a húsod! Hollók igyák meg a véred! Nincs mit egyél, nincs mit
igyál?! - ébredt fel a sárkány.
-
Van mit egyek, van mit igyak, de viszik a szép gazdasszonyomat!
-
Ha még négy mázsa liszt pogácsáját megeszem, utolérjük?
-
Utol, ha megszakadok is!
-
Ha még négy mázsa dohányt elpipálok, utolérjük?
-
Utol, ha megszakadok is!
Erre
már csak felült a lóra, vágtatni kezdtek. Vágtatás közben a sárkány lova
nyerített egyet, a hatlábú táltos visszanyerített s megállt.
-
Miről beszélgettek? - kérdi az ácsfiú.
-
Azt mondtam neki, hogy vesse le a sárkányt. Azóta már agyon is rúgta.
Nyolc
lába volt a sárkány lovának, hamar beérte őket. Az ácsfiú átült rá, és vitte
haza a lányt.
-
Megjöttünk, néném.
-
Derék fiú vagy, most pihenj meg, holnap adok gyümölcsöt.
Kapott
is almát, körtét meg barackot. Felét mindjárt egy kendőbe kötötte, s ledobta a
királynak üzenetképpen.
Épp
arra járt egy királyfi, megtalálta, vitte a királynak, hogy itt a gyümölcs,
adja hozzá a lányát!
Javában
állt a lakodalom, mikor az ácsfiú a két táltossal meg a fejszével visszatért a
fáról.
Mindjárt
rájött ám a gazemberségre!
-
Milyen volt a fa tetején? - kérdi ott a násznép előtt a vőlegényt, de az nem
tudott semmit válaszolni.
Ő
aztán elmesélte, milyen harcokat vívott a sárkánnyal, mutatta a gyümölcsöt is.
Na, felbőszült erre a király, és a csalót ló farkára köttette, úgy húzatta végig
a városon. A lányát meg az ácsfiúnak adta. A hatlábú táltos a lányáé lett, a
nyolclábú meg a vejéé, úgy éltek tovább.
