A folyóparti műhelyben dolgozott egy nagyon
szegény leány, akinek annyi pénze sem volt, hogy olajat vegyen a lámpába, ezért
a többi lány elhatározta, kidobják a műhelyből. A szegény leány a holmiját
összeszedve így beszélt a többiekhez:
- Mivel nem volt pénzem, hogy olajat vegyek a
lámpába, mindig elsőnek érkeztem, kisöpörtem a műhelyt, leraktam a padlóra az
ülőgyékényeket. Az olajlámpátok fénye mind a négy falat megvilágította, miért
haragusztok rám, amiért rám is esett fénysugár? Nektek semmi károtok nem
származott abból, hogy kölcsönvettem tőletek a fényt, én meg másképp igyekeztem
hasznossá tenni magam. Miért kergettek el?
A többiek felismerték a szegény lány igazát, és
megengedték, hogy ott maradjon a műhelyben.
