Volt a világon egy kismalac, annak volt egy kis háza egy
nagy rengeteg erdő közepén.
Egyszer, amint ebben a kis házban főzögetett magában,
odamegy egy nagy ordas farkas, beszól az ajtón:
- Eressz be, kedves malackám, nagyon hideg van idekint,
fázom.
- Nem eresztlek biz én, mert megeszel.
- Ereszd be hát legalább az egyik hátulsó lábam.
A kismalac beeresztette az egyik hátulsó lábát. Hanem
alattomban odatett egy nagy fazék vizet a tűzhöz.
Kicsi idő múlva megint megszólalt a farkas:
- Ugyan, kedves malackám, ereszd be a másik hátulsó lábam
is.
A kismalac beeresztette azt is. De a farkas azzal se érte
be, hanem egy kis idő múlva megint beszólt:
- Kedves malackám, ereszd be a két első lábam is.
A kismalac beeresztette a két első lábát is; de a farkasnak
az se volt elég, megint megszólalt:
- Édes-kedves kis malackám, eressz be már egészen, majd
meglásd, egy ujjal se nyúlok hozzád.
Erre a kismalac egy zsákot szépen odatett a nyíláshoz, hogy
amint a farkas jön háttal befelé, egyenesen abba menjen be. Azzal beeresztette.
A farkas csakugyan a zsákba farolt be.
A kismalac se volt rest, hirtelen bekötötte a zsák száját,
lekapta a tűzről a nagy fazék forró vizet, leforrázta vele a farkast, azután
hirtelen felmászott egy nagy fára.
A farkas egy darabig ordított, mert égette a forró víz,
azután addig hányta-vetette magát, míg utoljára kioldózott a zsák szája. Kibújt
belőle, szaladt egyenesen segítséget hozni. Vissza is jött nemsokára vagy
tizedmagával. Elkezdték keresni a kismalacot. Addig-addig keresték, míg
valamelyik csakugyan meglátta a fa tetején. Odamentek a fa alá, elkezdtek
tanakodni, hogy mitévők legyenek. Mi módon fogják meg a kismalacot? Mert egyik
se tudott a fára felmászni.
Nagy sokára azt határozták, hogy egymás hátára állnak
mindannyian, úgy aztán a legfelső majd csak eléri.
El is kezdtek egymás hátára felmászni. A kopasz maradt
legalul, mert félt feljebb menni. Így hát a többi mind az ő hátán volt.
Már olyan magasan voltak,
hogy csak egyetlenegy hibázott. Az az egy is elkezdett már mászni.
Akkor a kismalac hirtelen elkiáltotta magát:
- Forró vizet a kopasznak!
A kopasz megijedt, kiugrott a többi alól; a sok farkas mind
lepotyogott; kinek lába, kinek nyaka tört ki, a kopasz meg úgy elszaladt, hogy
sohase látták többet.
A kismalac szépen leszállt a fáról, hazament, többet felé se
mertek menni a háza tájékának a farkasok.
