Volt a világon egy szegény asszony, annak volt egy kis
kakasa. Csak ott keresgél, csak ott kapargál a kis kakas a szemétben, egyszer
talál egy gyémánt félkrajcárt. Arra megy a török császár. Meglátja a kis
kakasnál a gyémánt félkrajcárt, azt mondja neki:
- Kis kakas, add nekem a gyémánt félkrajcárodat.
- Nem adom biz én, kell a gazdasszonyomnak.
De a török császár erővel is elvette tőle, hazavitte,
betette a kincseskamrájába. A kis kakas megharagudott, felszállott a kerítés
tetejére, elkezdett kiabálni:
- Kukuriku, török császár, add vissza a gyémánt
félkrajcárom!
A török császár, csak hogy ne hallja, bement a házba, de
akkor meg a kis kakas az ablakába repült, onnan kiabálta:
- Kukuriku, török császár, add vissza a gyémánt
félkrajcárom!
Megharagudott erre a török császár.
- Eredj, te szolgáló, fogd meg azt a kis kakast, hogy ne
kiabáljon, vesd bele a kútba.
A szolgáló megfogta, kútba vetette. De a kis kakas csak
elkezdi a kútban:
- Szídd fel, begyem, a sok vizet, szídd fel, begyem, a sok
vizet! - Arra a begye mind felszítta a vizet a kútból.
A kis kakas megint felszállott a török császár ablakába.
- Kukuriku, török császár, add vissza a gyémánt
félkrajcárom!
Megint azt mondja erre a török császár a szolgálójának:
- Eredj, te szolgáló, fogd meg azt a kis kakast, vesd belé
az égő kemencébe.
A szolgáló megint megfogta a kis kakast, s az égő kemencébe
vetette. De a kis kakas megint csak elkezdi:
- Ereszd ki, begyem, a vizet, hadd oltsa el a tüzet! Ereszd
ki, begyem, a vizet, hadd oltsa el a tüzet! - Erre a begye mind kieresztette a
vizet, eloltotta a tüzet.
Akkor megint csak felszállott az ablakba.
- Kukuriku, török császár, add vissza a gyémánt
félkrajcárom!
Még nagyobb méregbe jött erre a török császár.
- Eredj, te szolgáló, fogd meg azt a kis kakast, vesd bele a
méheskasba, hadd csípjék agyon a darazsak.
A szolgáló belevetette a kis kakast a méheskasba. Ott megint
elkezdi a kis kakas:
- Szídd fel, begyem, a darázst; szídd fel, begyem, a
darázst!
Arra a begye mind felszítta a darázst. Akkor megint
felszállott a török császár ablakába.
- Kukuriku, török császár, add vissza a gyémánt
félkrajcárom!
Már a török császár nem tudta, mit csináljon vele.
- Eredj, te szolgáló, hozd ide azt a kis kakast, hadd tegyem
ide a bő bugyogóm fenekébe.
Megfogja a szolgáló a kis kakast; a török császár beteszi a
bő bugyogója fenekébe.
Akkor a kis kakas megint csak elkezdi:
- Ereszd ki, begyem, a darázst, hadd csípje meg a farát;
ereszd ki, begyem, a darázst, hadd csípje meg a farát!
A begye mind kieresztette a darázst, azok jól megcsipkedték
a török császár farát. Felugrik erre a török császár.
- Jaj, jaj, a fránya egye meg ezt a kis kakast; vigyétek
hamar a kincseskamarába, hadd keresse meg a maga gyémánt félkrajcárját!
Bevitték a kis kakast a kincseskamarába, ott megint elkezdi
a maga nótáját:
- Szídd fel, begyem, a sok pénzt, szídd fel, begyem, a sok
pénzt!
Erre a begye mind felszítta a török császár három kád
pénzét.
A kis kakas hazavitte, odaadta a gazdasszonyának;
gazdag asszony lett belőle, máig is él, ha
