A KIS GÖMBÖCZ
Volt egyszer a világon, még a óperencziás tengeren is túl egy szegény ember meg egy szegény asszony, volt nekik három lányuk meg egy kis malaczuk. Mikor annyira zsönditették a kis malaczot, hogy két újjnyi zöld volt a hátán, megölték, a húsát felrakták a füstre, a gömböczöt pedig felkötötték a szelemenbe. – Ötőjöknek csak annyi volt a kis malacz húsa mint egy eper szem, már az orja, nyúlja, feje mind elfogyott. Egyszer a szegény asszony ráéhezett a gömböczre, azt mondja hát a legöregebb lányának:
Eredj csak fel lányom a padlásra, hozd le a szelemenből a kis gömböczöt, főzzük meg.
Felmén hát a lány a padlásra, a mint a szelemenből le akarja vágni a gömböczöt, csak azt mondja az neki:
– Hamm, mindjárt bekaplak! – oszt’ nem tréfált, hanem bekapta.
Lesték, várták oda lenn a lányt a gömböczczel, hogy jön-e már? jön-e már? de biz’ a nem halad. Azt mondja hát az asszony a középső lányának:
– Eredj csak fel lányom nénéd után, oszt’ mondjad neki, hogy hozza hamar azt a kis gömböczöt!
Felmén hát a másik lány is, szét néz a padláson, de nem látja sehol a nénjét; avval oda mén a kémény mellé s leakarja vágni a kis gömböczöt, de az azt mondja neki:
– Már a nénéd elnyeltem, hamm, téged is be kaplak! – avval szépen bekapta.
Oda lenn csak lesi, csak várja a szegény asszony a lányokat, mikor aztán megsokalta a várakozást, azt mondja a legkisebb lányának:
– Eredj csak fel lányom, hidd le már a nénéidet; – azok az isten nélkül valók most bizonyosan az aszalt megygyet szemelgetik.
A mint felmén a kis lány a padlásra, azt mondja neki a kis gömböcz:
– Már két nénéd elnyeltem, hamm, téged is be kaplak! – oszt’ bekapta azt is.
Az asszony már nem tudta mire vélni, hogy hol maradnak azok a lányok oly soká, felment hát a nyútófával, hogy majd le hivja ő őket, de nem köszönik meg, mert elhányja a hátok a bőrt. – A mint felmén, azt mondja neki a kis gömböcz:
– Három lányod már bekaptam, hamm, téged is bekaplak! – avval úgy bekapta, hogy még a kis újja se látszott ki. – A szegény ember pedig, mikor már elunta várni a lányait meg a feleségét, felment a padlásra; a mint oda mén a kémény mellé, azt mondja neki a kis gömböcz:
– Három lányod’, feleséged’ már bekaptam, hamm, téged is bekaplak! – és nem teketóriázott sokat, hanem ízibe bekapta; de a rosz kócz madzag már nem birt meg öt embert, hanem elszakadt, a kis gömböcz pedig leesett; azután hogy feltápászkodott, elkezdett gurúlni, gurúlt, gurúlt le a garádicson a földre.
A mint a kis kapun kigurúlt, kinn az útczán előtalált egy csoport kaszás embert, s az egész csoportot mind egy szálig bekapta. Avval gurúlt, gurúlt tovább, az ország úton előtalált egy regement katonát, azokat is minden bagázsiástól együtt bekapta. Megint gurúlt, gurúlt tovább. Nem messzire onnan az árokparton egy kis kanász gyerek legeltette a csürhét, a disznók szerteszélyel cserkésztek, a kis kanász gyerek pedig ott űlt az árokparton, s a bécsi bicskájával evett kenyeret, szalonnát. Oda mén hát a kis gömböcz a kis kanász gyerekhez s azt mondja neki:
– Már három lányt apjostól-, anyjostól-, meg egy csoport kaszás embert egy regement katonával együtt bekaptam, hamm, téged is bekaplak!
Hanem a mint be akarta kapni, a bécsi bicska megakadt a kis gömböcz szájába, oszt’ kihasította; csak úgy özönlött ki belőle a sok katonaság meg a sok ember. Azután ment mindenki a maga dolgára; a kis gömböczöt pedig ott hagyták az árokparton kirepedve.
Ha a kis gömböczöt a kis kanász bécsi bicskája ki nem hasította volna: az én kis mesém is tovább tartott volna!
