Élt valaha egy óriás madár, amelynek háta olyan
széles volt, mint a Tai hegység, kiterjesztett szárnyai pedig felhőként
borították el a mennyboltot. Ha magasba emelkedett, forgószél kerekedett
körülötte, és minden szárnycsapásával kilencezer li távolságra suhant az ég
alatt. Egy alkalommal Délnek vette útját, a Déli Óceán felé tartott.
A kékcinke feltekintett rá és nevetett. “Én
felszökkenek pár lábnyira, aztán visszaszállok, és jól érzem magam a bokrok
között. Nekem ennyi elég is. Minek menjek messzebbre?”
Ebből láthatjuk, mi a különbség az óriás meg a törpe
távlata között.
