Wu hercege elhatározta, megtámadja Chu tartományt.
Figyelmeztette alattvalóit, hogy aki bármi akadályt gördít a hadjárat elé, az
halál fia.
Egyik bizalmasa ellenezte a hadjáratot, de félt
nyíltan szembeszegülni urával. Hajítógépet, golyókat készített, elvitte az
udvar hátsó végébe, s fel-alá kószált, amíg a ruháját a harmat átnedvesítette.
Így tett három reggel.
- Gyere ide - parancsolta a herceg. - Mit
csinálsz, hogy a ruhád csupa nedvesség?
- A kert végében azon a nagy fán ül egy kabóca. A
kabóca ciripel, issza a hajnali harmatot, s mit sem sejt róla, hogy a háta
mögött lapul az ájtatos manó. Az ájtatos manó előrehajol, ugrásra készül, hogy
elkapja a kabócát, és nem gyanítja, hogy a háta mögött, az ágon veréb ül. A
veréb azt forgatja a fejében, hogy elcsípi az ájtatos manót, és nem gondol rá,
hogy mögötte ott vagyok a hajítógéppel. Mindhárom csöppnyi élőlény annyira el
van foglalva azzal, hogy megszerezze magának azt, ami közvetlenül előtte van,
hogy figyelmen kívül hagyja a háta mögött leselkedő veszélyt.
- Jól beszélsz - mondta a herceg, és lemondott a
támadás végrehajtásáról.
