Xuan herceg, a szenvedélyes íjász szeretett
dicsekedni az erejével, holott harminc csinnél[1]
súlyosabb íjat nem tudott felajzani. Amikor barátainak felajánlotta, feszítsék
meg az íj húrját, azoknak csak úgy félig-meddig sikerült, bárhogy erőlködtek.
- Hát ez bizony megvan kilencven csin! - kiáltott
fel az egyik. - Senki más, csak felséged tud bánni ilyen súlyos íjjal.
Ez roppant mód hízelgett a hercegnek.
És bár valójában harminc csines íjat használt,
élete végéig meg volt győződve róla, nyom az kilencvenet is. A herceg az üres
bók kedvéért feláldozta az igazságot.
