Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt
egy gazdag, büszke, ágáló ember. Egyszer elküldte a két kisfiát a szomszéd
faluba a vásárba, hogy vásároljanak maguknak egy-egy furulyát. Az ember tudta,
hogy egy-egy furulyának az ára négy-öt forint, de a gyerekeknek adott
nyolc-nyolc forintot, hogy vegyenek maguknak valami nyalánkságot is.
Ment a két fiú nagy büszkén, hogy nekik milyen sok pénzük
van, s találkoztak másokkal, szegényebbekkel, akiknek csak egy vagy két
forintjuk volt, vagy éppenséggel egy sem, csak mentek a vásárba nézelődni.
Nagyon nagyra volt vele a két fiú, hogy őnekik milyen sok pénzük van.
Mikor odaértek a vásárba, megtalálták a furulyaáruló embert.
Azt kérdi a nagyobbik fiú:
- Mit kér egy ilyen furulyáért?
Hát az ember adta volna négyért is, de gondolta, hogy ötöt
kér, s aztán egyet elenged. Öt forintot kért.
A fiú nézegette egy kicsit a furulyát, s azt kérdezte az
embertől:
- Ideadja nyolcért?
Az ember nagyot nézett, de gyorsan rámondta:
- Add ide a pénzt!
- Az öcsémnek is ad egyet nyolc forintért?
- Add ide a pénzt!
Odaadták, megkapták érte a furulyákat, s elkezdték fújni.
Odamentek a többi gyerekhez, s dicsekedve mondták:
- Lám, hogy becsaptam az embert - azt mondja -, öt forintot
kért, s én elcsaltam nyolcért!
Így aztán a hír eljutott haza az apjukhoz is. Az lesütötte a
fejét, s szégyellte magát, hogy neki milyen buta fiai vannak. Máig is élnek, ha
meg nem haltak.
