A FÉRFIÚSÁGOT ÉRDEMLŐ LEÁNY

Egyetlen leánya volt egy öregasszonynak. Anyja férfiruhába öltöztette, hogy játszhasson a szomszéd kisfiaival. Hogy, hogy nem, egyszer elveszett a király leánya. Az öregasszony leánykája megtalálta s hazavezette. - Édesanyácskám - mondta -, ez a leányka eltévedt, s én elhoztam hozzánk. Az öregasszony magához vette a leánykát. Hamarosan szétnyargaltak a király hírnökei, s fennszóval hirdették: - Elveszett a király leánya, aki megtalálja, fényes jutalomban részesül. Meghallotta ezt az asszony, hírül adta a királynak, hogy megtalálta a leányát, ott van a házában. Nazírja felpattant a király Lülizár nevű paripájára, s elment a király leányáért. Az öregasszony leánya kérte a nazírt, hogy őt is vigye magával a királyhoz. Útközben az isten parancsára megszólalt Lülizár emberi szóval, s titkon azt mondta az öregasszony leányának: - Ha kérdezi a király, hogy mit kívánsz, feleld, hogy csak Lülizárt akarod, mást semmit. Mikor a leány megjelent a király előtt, és az megkérdezte tőle, hogy jutalmul mit szeretne, azt válaszolta, hogy egyedül csak Lülizárt. - Hogyan válhatnék meg Lülizártól? Hiszen ő többet ér, mint az egész királyságom. Ha őt neked adom, akkor vele együtt kell hozzád adnom a leányomat is. A király így hozzáadta a leányát is, megülték a lakodalmat hét nap és hét éjjel. A király leánya azonban hamarosan rájött, hogy a férje - nő; az anyjához ment, és haragosan mondta neki: - Dűljön össze a királyságotok! Nem férfi az én férjem, hanem nő, mit fogok most csinálni vele? A királyné közölte ezt a királlyal. - Mitévők legyünk most? - kérdezte a király. - Ha megöletem a vőmet, annak semmi értelme. Jobb lesz, ha elküldöm egy olyan helyre, ahonnan sosem tér vissza. Ezt mondva, magához hívatta vejét. - Fiam, el kell menned, s idehozni Lülizár testvérét. Amikor a vő szomorúan visszatért Lülizárhoz, az megnyugtatta: - Ne keseregj, eredj a királyhoz, kérj tőle egy tömlő óbort, meg egy kevés gyapjút. Elmegyünk és idehozzuk a testvéremet. Mikor a leány megkapta a királytól a bort és a gyapjút, felült Lülizárra s útnak eredt. Hosszú bolyongás után kijutottak a tenger partjára, ahol egy forrás csörgedezett. Itt azt mondja Lülizár a leánynak: - Dugd be a forrás harmadik lyukát, a forrás medréből merd ki mind a vizet, és önts oda bort, te meg rejtőzz el. A testvérem kijön a tengerből, kiissza a bort, és berúg tőle. Akkor te felugrasz rá. Ha a tenger felé fordul, azt mondod neki: „Lülizár hív” - és ő követni fog engem. A leány rendre mindent úgy cselekedett, ahogy a ló tanácsolta, és átadta Lülizár testvérét a királynak. A király leánya meglátva férjét, felfortyant: - Szabadítsatok meg tőle! A király hívatta nazírját, és tanácskozni kezdtek, hogyan lehetne megszabadulni a vőtől, hogy többé ne térjen vissza. - Királyom - szólt a nazír -, küldjük el a tündérekhez. Azoknak már úgyis hétéves a tartozásuk. Menjen el a vőd a tartozásért, a tündérek bizonyosan elpusztítják. A király hívatta vejét, és megparancsolta, hogy menjen a tündérekhez a tartozásukért. Lülizár megint csak megnyugtatta a tanácsért hozzá forduló leányt: - Ne félj, elhozzuk mi a tartozást is! A leány felült Lülizárra, és elindult a tündérek országába. Ott Lülizár azt mondta neki, hogy kösse farkát egy márványkőhöz. Akkor kirántotta azt helyéből, s a kő alatt nyílás tátongott. A leány lement a mélybe, és ott talált negyven tündért. - Ez aztán jó dolog! - mondták a tündérek örvendezve. - Finom csemege jött hozzánk! - Még mi nem jut eszetekbe? - felelt a leány a tündéreknek. - Jobb lesz, ha a márványotokra vigyáztok. Megjelent itt a király, és elvitte a tartozás fejében a követ - én meg azért jöttem ide, hogy értesítselek benneteket. Mikor ezt hallották, nagy riadalom támadt a tündérek között. A leány pedig, amint magára maradt, felkapta a batyuba kötött tartozást, amely egy oszlopon lógott. A tündérek még észhez sem tértek, mikor Lülizár már el is tűnt a leánnyal. A király országába érve, a leány átadta a királynak a tündérek hétesztendei tartozását. A király leánya újra kikelt magából, s ekkor a király nazírja tanácsára elküldte vejét, hogy hozza el a tündérek anyjának az olvasóját. - Királyom - szólt a nazír -, szavamat adom, hogy ez egyszer nem tér vissza a vőd. - Ne félj - vigasztalta Lülizár a leányt -, elhozzuk az olvasót is. Megint csak felült a leány Lülizár hátára, és megérkezett a tündérek anyjának földjére. Háza egy meredek szakadék szélén állott. - Ahogy bemégy a tündérek anyjának házába - mondta Lülizár a leánynak -, a vén banyát egy oszlopnál találod alva, az oszlopon pedig ott látod a himbálózó olvasót. Egy óra múlva az olvasó a vénasszony kezére pottyan. Jól ügyelj, amint az olvasó leesik, azonnal kapd el, gyere ki a házból, és ugorj a szakadékba, én ott várlak. A leány mindent úgy csinált, ahogyan Lülizár tanácsolta neki, s amikor a szikláról leugrott, egyenesen Lülizár nyergébe esett. A tündérek anyja, amikor felébredt, és észrevette, hogy eltűnt az olvasója, megszólalt: - Nem átkozlak mással, csak azzal, hogy ha férfi vagy: válj asszonnyá, ha nő vagy: légy férfiú. S abban a szempillantásban férfi lett a leányból. Amint az olvasót átadta, a király veje sietett a feleségéhez. Kis idő múlva előjött a királyleány ragyogó mosolygással, s mondja szüleinek: - Nem cserélem én az uramat senkivel a világon! A király pedig egy egész várost ajándékozott leányának és vőjének, mondván: - Éljetek ott kedvetek szerint. Az égből leesett három alma: egy a mesélőé, másik azé, aki hallgatta, harmadik azé, aki megfogadta.