Hol
volt, hol nem volt, volt egyszer egy király. Egyetlen lánya volt, és azon
tanakodott a feleségével, kihez is kéne adni. Kihirdette végül, hogy ahhoz
adják, aki olyat tud hazudni, amit a király sem hisz el.
Ment
is oda boldog, boldogtalan, de hiába hazudoztak, a király mind elhitte, mindre
azt mondta:
-
Nagy a világ, megeshetett ez is.
Meghallotta
ezt két szegény legény, akik testvérek voltak, s ők is elindultak szerencsét
próbálni, pedig az egyik okos volt, a másik meg bolond, amolyan félnótás
szegény.
Útközben
találtak egy lyukas serpenyőt, ez átlépte, amaz felvette. Aztán találtak egy
fadugót is. A bolond felvette, hogy azzal majd bedugja a serpenyőt, s abban
főzik a lakodalmi csigalevest.
Előbb
a bátyja állt a király elé. Azt hazudta, hogy az ő apjának olyan óriási nagy
szénaboglyája van, hogy mikor a kötelet átdobták rajta a villával, olyan
sokáig volt a villa a levegőben, hogy egy madár fészket rakott rá, kiköltötte a
fiókáit, és el is szálltak, mire a túloldalon leért.
A
király végighallgatta, és azt mondta erre is:
-
Nagy a világ, megeshetett ez is.
-
Nahát, még ezt is elhitte! - nézett nagyot az okos legény.
Máris
ment be a bolond. Nevették, kérdi tőle a király:
-
Mit akarsz azzal a lyukas serpenyővel?
Azt
mondja rá a bolond:
-
Az igaz, hogy lyukas, de itt a dugó. Bedugjuk, s ebben főzzük a lakodalmi
csigalevest.
Nevették,
de nem bánta, mondta tovább:
-
Legelőször a királykisasszonynak mondanék valamit!
-
Mondjad, bolond, csak mondjad!
-
Azt mondanám, hogy az apja itt a legnagyobb tolvaj, és ő maga is megéri a
pénzét!
-
Hazudsz, ez már biz isten nem igaz! - kiáltott rá mérgesen a király.
-
Na, ha nem igaz, akkor máris menyasszony a lánya, főzhetjük a csigalevest!
A
király meg mást már nem tehetett, beleegyezett a házasságba, s boldogan élnek
mind, ha meg nem haltak.
Tetejetlen
színben van egy rozsdás fejsze, aki mesém nem hiszi, az faragjon véle!
