Az
írástudó nagy pénzszűkében volt, összecsomagolta hát néhány száz könyvét, hogy
a fővárosba vigye, és eladja őket. Útközben összeismerkedett egy másik
írástudóval, aki végignézte a könyvek listáját, és úgy döntött, megveszi a
könyveket. Nem tudta megfizetni a könyvek árát, de régi bronzérméi meg
dísztárgyai voltak, amelyeket el akart adni, hogy rizst vehessen a pénzen.
Megmutatta őket a mi emberünknek, az meg nagy rajongója volt a régi bronzérméknek,
dísztárgyaknak, s csodálattal szemlélte a ritkaságokat.
-
Ne add el őket - mondta. - Becsüljük fel a könyvek meg a bronz értékét, és
cseréljünk.
Megállapodtak
a cserében.
Hazaérve,
felesége meglepődött a gyors visszatérésén. Hallván, mi történt, perlekedni
kezdett.
-
Te ostoba! Mit akarsz kezdeni ezekkel a vacakokkal, amikor egy szem rizs nincs
a háznál?
-
Na látod! Pont így járt a másik is. A könyvekből jó darabig neki sem lesz
rizse.
