- Minden tőlem telhetőt megtettem a
tartományért - mondta Hui Liang herceg Menciusnak. - Amikor a folyó nyugati
partján elfogy ott a termés, áttelepítettem az embereket a keleti partra, vagy
hozattam gabonát onnan, hogy segítsek rajtuk. Ha a keleti parton volt kevés a
termés, akkor fordítva jártam el. Ha elnézem más tartományok kormányzóit, meg
kell állapítanom, egyik se tesz annyit a népéért, mint én. Ennek ellenére az ő
tartományaikban nem csökken a népesség, az enyémben meg nem gyarapodik. Meg
tudnád magyarázni, miért?
- Felséged szereti a csatákat, engedje meg, hogy
harctéri példát mondjak. Ha megszólalnak a dobok, a csapatok támadásba
lendülnek. A vesztes fél visszavonul. Mondjuk az egyik harcos hátrál száz lit,
a másik csak ötvenet. Jogában áll-e annak, aki csak ötven lit hátrált,
kinevetni a másikat, hogy az jobban megfutamodott?
- Természetesen nem - felelte a herceg. -
Mindketten ugyanúgy megfutamodtak.
- Ha felséged megértette a példázatot, akkor nem
azt tartja fontosnak, hogy tartományának népessége nagyobb legyen, mint a
szomszéd tartományoké.
