MESE A VÖRÖS KAKASRÓL

(Csalimese) - Kedves nagymama, mondjál egy mesét! - Nos, jól van. Hallottátok már a vörös kakasról szóló mesét? Jaj, az ám a szép történet! - Hát akkor meséld el! - Én nem azt mondom, hogy „Hát akkor meséld el!”, hanem azt, hogy „Hallottátok már a vörös kakasról szóló mesét?” - Hát hiszen éppen ezt mondtad! - Ej, dehogyis ezt mondtam én, hogy „Hát hiszen éppen ezt mondtad!”, hanem azt, hogy: „Hallottátok-e már a vörös kakasról szóló mesét?” - Nem, még sohasem hallottuk. Meséld el hát! - Ki mondta ezt így: „Nem, még sohasem hallottuk, meséld el hát!” Én azt mondtam: „Hallottátok-e már a vörös kakasról szóló mesét?” - Ó, uramisten, hát már nem tudjuk, hogy mit mondasz, és mit kérdezel, és hogy mit hallottunk meg mit nem hallottunk! - De hiszen nem így mondtam én, hogy: „Ó, uramisten, hát már nem tudjuk, hogy mit mondasz, és mit kérdezel, és hogy mit hallottunk meg mit nem hallottunk!”, hanem azt, hogy: „Hallottátok-e már a vörös kakasról szóló mesét?” - Hallottátok-e már a vörös kakasról szóló mesét? Hallottátok-e már a vörös kakasról szóló mesét? - Így, most jól van. Most már tudjátok, hogy meséltem nektek idáig. Jegyezzétek meg hát a szomorú történet végét is: Az a kakas vörös volt, a mesémnek vége volt! - De nagymama! Hát miféle mese volt ez?