HOGYAN BESZÉLTE RÁ A RÓKA A FARKAST, HOGY UGORJA ÁT A SZÉNÉGETŐK KÚTJÁT?

A farkas annyira telezabálta magát, hogy úgy kigömbölyödött, mint egy rocska, és csak lassan, imbolyogva tudott mozogni, de a róka azért kitartóan kísérte. Így értek el az erdőben a szénégetők kútjáig. A farkas akkor megszólalt: - Komám, én olyan fáradt vagyok, hogy képtelen vagyok továbbmenni. - Nem szégyenled magadat? - mondta a róka. - Mostantól kezdve igazán mindig jókedvűnek kellene lenned, hiszen volt-e valaha életedben jobb lakomában részed? Azt állítják, hogy te vagy a legbölcsebb az egész erdőben, én azonban ezt mindaddig el nem hiszem, amíg be nem bizonyítod. Ugorjál hát egyszer át e fölött a kút fölött! A farkasról köztudomású, hogy mennyire hajhássza a dicsőséget, így hát nem csoda, ha nyomban odament a kút pereméhez, azt kiabálva: - Te nyomorult! Majd mindjárt meglátod, hogy igazat beszélnek azok, akik ezt mondják rólam! Azzal nekirugaszkodott, de az ugrás nagyon keservesen sikerült, ami természetes is volt, hiszen a két disznó teljes súlya húzta lefelé, és a jóllakás fáradtsága is ólomsúllyal nyomta, ahelyett, hogy szárnyakat adott volna neki - így aztán belezuhant a kútba. - Na komám! - kiáltotta utána föntről a róka - a jó reggeli után elkel egy kis ivászat. Azt tanácsolnám azonban, hogy azért ne igyál túl sokat! - és ezzel egyenesen a szénégetőkhöz futott. Amikor azok meglátták a rókát, fahasábokat ragadtak, és úgy indultak feléje, a róka pedig sarkon fordult, és lassan futni kezdett a kút irányába, nyomában a szénégetőkkel. Az emberek akkor már hallották, hogy a kútban egy farkas üvölt, így hát békében hagyták a rókát, és nekiláttak, hogy kihúzzák a farkast, a róka pedig elégedetten hazaszaladt. A farkasból azonban nemcsak verejtéket csalt ki az ijedtség, hanem mindazt, amit előzőleg befalt. Mikor aztán végre kikerült a kútból, még a szénégetőktől is megkapta a maga porcióját. Véresre verve éppen hogy meg tudott menekülni az agyonverés elől.