Hol volt, hol nem volt, Üregen innen, Dorogon túl, volt
egyszer egy bíró Iregen. Az iregi bírónak volt egy kisfia meg egy kiskakasa.
Hogy, hogy nem, ez a kiskakas talált egyszer a szemétdombon
egy fületlen gombot. Felállott a domb tetejére, és elkezdett kukorékolni:
- Kukuriku, kukuriku, itt a gomb, a fületlen!
Meghallotta a bíró fia, hogy mit kukorékol a kiskakas.
Kergetni kezdte, sarokba szorította, megfogta, és elvette tőle a fületlen
gombot.
Nagyon megharagudott ezért a kiskakas, megint felállt a domb
tetejére, és kukorékolni kezdett:
- Kukuriku, kukuriku, jöjjön ide a falu minden kakasa!
Össze is gyűltek a falu kakasai, mire a bíró kiskakasa
elpanaszolta nekik a nagy bánatát:
- Kukuriku, kukuriku, a bíró fia elvette tőlem a fületlen
gombomat!
Megharagudtak a falu kakasai, s egyikük, amelyik a legokosabb
volt, azt tanácsolta:
- Ha ez így van, akkor mi többet hajnalban ne kukorékoljunk.
Ha nem kukorékolunk, akkor nem kel föl a nap, s a falu mindig éjszakai
sötétségben marad!
A bíró kiskakasa örvendett, hogy a társai így összetartanak,
s azt mondta:
- Aki pedig megszegi határozatunkat, annak semmi
keresnivalója a faluban.
Úgy is történt. A kakasok aznap egyet sem kukorékoltak
többé, s a falura ráborult az éjszaka. Még javában aludt mindenki, amikor
hajnalban az egyik ébredező kakas megfeledkezett az egyezségről, és
elkukorékolta magát. Lett is belőle nagy galiba: a többiek rögtön elűzték a
faluból.
Igen ám, de sorra a többi kakas is így járt: minden reggel
megfeledkezett valamelyik magáról, mire a többiek elűzték a faluból. S
elkövetkezett az a nap, amikor egyedül a kiskakas maradt a faluban.
Na, egész éjszaka ott ült a padlás szájában, le nem hunyta a
szemét egy pillanatra sem. Vigyázott, hogy ő is meg ne feledkezzék magáról, s
kukorékolásával nehogy felköltse a napot Iregen.
Telt-múlt az idő, közeledett a hajnal, de a kiskakas nem
nyitotta ki a száját. Hát, amint ott üldögél, észreveszi, hogy keleten pirkad
az ég, világosodik, s egyszerre csak felbukkan a látóhatár szélén a ragyogó
nap.
A kiskakas úgy felbosszankodott, amiért a nap az ő
kukorékolása nélkül is felkelt, hogy mérgében elszédült, kiesett a padlás
ajtaján, és nyakát szegte.
Azóta nincs Iregen egy kakas sem, s azóta nem
esznek az iregi gyerekek kakastejjel sült kenyeret.
