Volt
egyszer egy cigány meg két szegény ember. Elmentek az erdőre fáért. Ahogy az
erdőn szedik a fát, arról beszélgetnek, ki mit kívánna, ha hazaér.
-
Nem bánnám - azt mondja az egyik -, ha meleg cipó várna az asztalon, meg egy
tál kolbász.
-
Én egy tál túrós lepényt szeretnék az asztalon látni - így a másik. - Hát te,
cigány, mit kívánnál?
-
Még vagy tizenkét gyereket.
Mennek
hazafelé a fával, mennek az első házába, ott az asztalon a meleg cipó meg a tál
kolbász! Mennek a másik házába, az asztalon egy nagy tál túrós lepény! Megijed
erre a cigány, szalad haza, annyi gyereke van, minden sarokba jut belőle, le se
tudja tenni a kalapját tőlük.
Haj,
a cigány elbúsulja magát, kimegy az udvarra, felnéz az égre.
-
Az ördög vinne el, amiért ilyet kívántam!
Abban
a pillanatban meg is markolta egy füstös ördög, s már vitte is, úgy elvitte,
mint a forgószél.
Ott
maradt az asszony a sok gyerekkel, azt sem tudták, az apjuk hol lehet.
Nőttek,
növekedtek a gyerekek, azt kérdi egyszer a legkisebb:
-
Anyám, te! Volt nekünk apánk valamikor?
-
Volt hát, de eltűnt, mintha a föld nyelte volna el.
-
Anyánk - azt mondja a gyerek -, én megkeresem az apánkat, ha a világ végén
lelném is, még az égbe is felmegyek utána!
Feltarisznyázott,
ment, mendegélt, hetedhét országot, az egész világot bejárta, sehol sem találta
az apját. Ahogy éppen egy erdőben szédeleg, lát egy borzasztó nagy fát. A töve
leért a pokolba, a hegye fel az égbe. A cigánygyerek csináltatott magának egy
fejszét, belevágott a fába, mászott felfelé.
Az
ég kapuja pedig zárva volt, Szent Péter állt előtte.
Azt
mondja Szent Péter a cigánygyereknek:
-
Mit akarsz te itt?
-
Keresem az apámat!
-
Itt a mennyországban? Mit keresne a te apád a mennyországban, te?!
A
gyerek meg fogta a kalapját, és behajította.
-
Jaj - azt mondja -, engedjen be, csak a kalapomat hoznám ki!
-
Na, eredj, de gyere is rögtön!
A
cigánygyerek meg hajigálta beljebb-beljebb a kalapot, míg egy nagy térre nem
hajította. A tér közepén egy gömbölyű karosszék, mellette tizenkét gyalogszék
állt. A középső az Istené, a többi az angyaloké.
Kapja
magát a cigánygyerek, beleül a karosszékbe, látja is onnan az egész világot, de
az apját sehol.
Jön
haza az Isten, meglátja a cigánygyereket.
-
Hej, te gézengúz, hol jársz te itt? Ki engedett be? Még hová nem ültél?!
Zavarták
kifelé, ő meg gondolta, hogyha nincs az apja sehol máshol, hát a pokolban csak
ott kell hogy legyen! Lejött a fáról.
Nagy
lyuk volt a fa tövében, azon lement a sötétségbe, hát volt is ott ördög meg
ördög épp elég. Az apja fűtötte nekik a kályhát, s egy királykisasszony
adogatta néki a fát, azt is odafentről hozhatták ide.
Kérdik
az ördögök:
-
Mi kell, cigánygyerek?
-
Tudjátok meg, az apámért jöttem!
-
Az apádat nem adjuk ki.
-
Na, ha nem adjátok ki, a lyuk alá építek egy templomot, se ki, se be nem tudtok
járni tőle!
Ezzel
elkezdett lépkedni erre-arra.
-
Mit csinálsz?
-
Mérem a templomnak a földet!
Megijedtek
az ördögök, de nem tudták, hogy mit csináljanak, mert a királyuk nem volt
otthon. Végül kiadták az apját, vigye!
-
Viszem, de adjátok a királykisasszonyt is.
-
Azt már nem adjuk!
-
Nem?!
Fogott
egy ásót, kezdett ásni.
-
Mit csinálsz?
-
Ásom a templom fundamentumát![1]
Megijedtek
az ördögök, és erre kiadták a királykisasszonyt is.
Hazamegy
az ördögök királya, Plutó. Körülnéz.
-
Hol a cigány meg a királykisasszony?
Mondják
az ördögök, mi történt.
-
Hej - mérgelődik az ördögök királya -, nem tud az a cigánygyerek templomot
építeni! Menj utána, buzogányos fiam!
Az
meg vitte a mázsás buzogányt, mint egy szál vesszőt, annál is könnyebben, s
utolérte a cigánygyereket.
-
Add vissza a királykisasszonyt, vagy mérkőzzünk meg!
-
Jól van, mérkőzzünk! - egyezett bele a cigánygyerek. - Aki ezt a buzogányt
magasabbra hajítja, azé lesz a királykisasszony.
-
De ha én győzök, te csak az apádat viheted! Dobd fel a buzogányt!
-
Előbb te dobd fel!
Na,
az ördög meg is lódította a buzogányt, hogy a csillagokat súrolta felfelé, s
mikor jött lefelé, zengett az ég.
A
cigánygyerek meg se bírta mozdítani, csak fogta, vakarta a fejét, nézett fel az
égre.
-
Mi a baj?
-
Te - mondja az ördögnek -, az én bátyám kovács az égben. Mit gondolsz, ha
feldobom hozzá, hasznát veheti?
-
Szent isten, csak fel ne hajítsd! Mi lesz velem buzogány nélkül?! - ijedt meg
az ördög, s visszaszaladt. Ezek meg ballagtak tovább.
-
Mi van veled, te? - kérdi Plutó a buzogányost.
-
Fel akarta dobni az égbe a buzogányomat, de nem engedtem neki.
-
Te, hát nem bírta volna az feldobni az égbe, azért járt a szája olyan nagyon.
Eredj
te utánuk, ostoros!
Mázsás
volt a nyele az ostornak, félmázsás volt a kötele. Mikor elérte a
cigánygyereket az ördög, rákiabált:
-
Állj meg, cigánygyerek! Add vissza a királykisasszonyt!
-
Nem úgy van az, előbb fogadjunk!
-
Na, mibe?
-
Aki nagyobbat cserdít az ostorral, azé a királykisasszony. Kezdjed!
Cserdített
is olyat az ördög, hogy a föld megrendült.
A
cigánygyerek meg abroncsokat szedett elő, kezdte megabroncsolni a fejét. Az
ördög csak nézte.
-
Mit csinálsz?
-
Olyat kongatok, hogy akinek nincs a feje megabroncsolva, azé széthasad.
-
Jaj - azt mondja -, akkor abroncsold meg az enyémet is!
Ráhúzta
a fejére az abroncsot, és az ostornyéllel ütötte-vágta a fejét.
-
Jaj - rimánkodik az ördög -, inkább vidd el a királykisasszonyt is, csak a
fejem ne hasadjon széjjel!
Ez
is visszament, ezt is jól becsapta.
-
Na, menj te, fiam, vasvillás! - parancsolta Plutó.
Az
is beéri őket.
-
Add vissza a királykisasszonyt! - kiált rá a cigánygyerekre.
-
Nem, az nem úgy van, előbb mérkőzzünk meg!
Sűrű
kerítés volt mellettük. A cigánygyerek fogott egy vasnyársat, az ördög a kétágú
villával szurkodta túlról a kerítést, de hát a villa mindig akadt, a nyárs meg
ugyancsak szurkálta az ördög hasát.
-
Vidd a királykisasszonyt! - jajgatta az ördög, és visszament a pokolba.
Erre
azt mondja Plutó:
-
Na, szabó, most már te menj utána a cigánygyereknek!
Utoléri
a szabó, ráparancsol:
-
Állj meg! Add ide a királykisasszonyt!
-
Odaadom, de előbb fogadjunk! Aki hamarabb megvarr egy nadrágot, azé lesz a
királykisasszony!
-
Jól van.
Bementek
egy házba. Az ördög olyan hosszú cérnát húzott a tűbe, hogy minden öltésnél ki
kellett a cérnával ugornia az ablakon. Bement, kiugrott, bement, kiugrott. A cigánygyerek
meg öltögette a cérnát szaporán, gyorsan megvarrta a nadrágot. A szabó is
hazaiszkolt a pokolba.
Akkor
utánuk küldte Plutó a kondást:
-
Eredj te most, kondás fiam!
Megy
a kondás, a nagy fa tövénél érte utol őket, s épp ott legelt egy konda is.
-
Fogadjunk! - mondja a cigány fiú. - Az enyém minden göndör farkú, a tiéd minden
sima farkú malac. Amelyikünk többet hajt el, azé lesz a királykisasszony!
-
Jól van, kezdjük el hajtani!
Az
ördög megfog egy disznót, épp egyenes farkú, örül is, de hiába, mert csak három
egyenes farkút lelt, azok voltak betegek, a többi mind kunkori farkú volt. A
cigánygyerek mind elhajtotta a disznót, azt a három beteg, koszos malacot
hagyta csak ott neki.
-
Na - azt mondja az ördög -, legyen hát tiéd a királykisasszony.
Ezzel
fel is értek a felső világra, vitték a palotába a királykisasszonyt. Lett nagy
dínomdánom, a cigánygyereket ellátták pénzzel, egy kocsi aranyat kapott, hogy
építsen palotát maguknak.
Máig
is él a tömérdek rajkó apjával, anyjával, ha meg nem halt azóta.
