A SZOMSZÉD KAKASA MEG A SZOMSZÉDASSZONY TYÚKJA

Volt egy ember, annak volt egy kakasa. Ez a kakas mindenféle mutatványokat tudott. Az ember szomszédasszonyának meg volt egy tyúkja, az a tyúk mindenben utánozni akarta a kakast. Egyszer aztán az ember így szólt a kakashoz: - Repülj el messzire, és hozzál nekem sok-sok kincset! Erre a kakas egyenesen a császári palotába repült, feltelepedett a baldachinos ágyra, és szüntelenül ezt kukorékolta: Kikeriki! Kikeriki! Ágyban fekszik a császárné, Császár meg az ágy alatt! Méregbe gurult erre a császár, és megparancsolta, hogy zárják be ezt az utálatos rikácsolót a gabonáskamrába. Így is történt, a kakas azonban itt egyszeriben az összes búzát felszedte a begyébe, aztán kirepült a kamra ablakán, felszállt újra a császár mennyezetes ágyára, és megint csak azt kiabálta: Kikeriki! Kikeriki! Ágyban fekszik a császárné, Császár meg az ágy alatt! Erre a császár megparancsolta, hogy zárják be a kakast a kincseskamrájába, oda, ahol a rézpénz van. A kakas a rézpénzt is mind lenyelte, aztán újra visszarepült a királyhoz, és megint csak ugyanazt kukorékolta. Most már az ezüstöskamrába zárták, és mikor magát megszedve innen is visszaröpült a császár ágyára, akkor az aranypénzes kamrába csukták. Mikor az ezüst után már az aranyat is mind fölszedte a begyébe, hazarepült. Útban hazafelé azonban kiejtett egy rézgarast, és az beleesett egy pocsolyába. Már messziről kiabálta a gazdájának: - Készítsd gyorsan az összes lepedődet meg a gabonászsákokat, amennyi csak van! Mikor a zsákokat-lepedőket kiteregette a gazdája, a kakas telerakta gabonával, réz-, ezüst- és aranypénzzel. A szomszédasszonyt erre elfogta az irigység. Ő is szeretett volna ilyen gazdag lenni, megkérdezte hát a szomszédját, hogy csinálta, hogy a kakasa ilyen vagyont szerzett neki? Az ember azt felelte: - Mindig ütöttem-vertem! Ettől kezdve az asszony is folyton ütötte-verte a tyúkját mondván: - Repülj el messzire, és hozzál nekem olyan sok kincset, amennyit a szomszédnak hozott a kakasa! - Várj csak, majd keresek neked! - mondta a tyúk. Azzal elrepült, és odaért a pocsolyához, amelyikbe a kakas beleejtette a rézgarast. A tyúk a garassal együtt a pocsolya vizét is felszívta. Annyira tele lett tőle a begye, hogy támolyogva ment hazafelé, és már messziről kiabálta a gazdasszonyának: - Terítsd ki valamennyi lepedődet és gabonászsákodat, hozom a kincseket! Az asszony erre sietve kiteregette a vászonlepedőket meg a zsákokat. Hát, uramfia, a tyúk meg valamennyit összemocskolta! A sok szenny között volt az egyetlen rézgaras is. Mikor ezt a kakas meglátta, gyorsan felcsípte, és odakiáltott: - Ezt én ejtettem el, a többi legyen a tietek! Az asszony a tyúkjával együtt szégyenkezve eloldalgott, mintha megharapta volna őket a kutya.