A
magas rangú tisztviselő zarándokutat tett a kolostorba. A kolostorfőnököt
előzetesen értesítették a vendég érkezéséről, s ő megtette az előkészületeket a
tisztviselő fogadására. Eddegéltek, iddogáltak, a tisztviselő jól érezte magát
a kolostorfőnök asztalánál, s jókedvében Tang-kori poémából idézett két sort:
A kolostor mellett elhaladva
betértem, hogy szót váltsak a szerzetesekkel;
Hogy a kinti élet zaklatottsága után egy pillanatnyi semmittevést élvezzek.
Hogy a kinti élet zaklatottsága után egy pillanatnyi semmittevést élvezzek.
A
szerzetes nevetett. A tisztviselő megkérdezte, min nevet, ő pedig ekképp
felelt:
-
Méltóságod egy pillanatnyi semmittevést élvezett, nekem azonban ez a pillanat
három napi munkámba került.
