Volt egyszer ezen a széles világon egy ember meg egy asszony, gyerekük nem volt, csak úgy kettecskén éldegéltek ők a maguk szegénységében.
Volt ennek az embernek egy garasos, kupakos pipája. Egyszer hogy, hogy nem, a pipa leesik, összetörik. Az ember elkáromkodja magát, félrerúgja a cserepet, de az asszony titokban felveszi a pipakupakot, zsebre dugja, hátha még valamikor hasznát is veheti.
Egy reggel az ember kenyeret, szalonnát tesz a tarisznyájába, kimegy a rétre kaszálni. Kaszálgat ő úgy délig, az asszony meg ezalatt ebédet főzött otthon az urának. Ahogy ott tesz-vesz a kemence padkáján, egyszer csak felsóhajt:
- Én istenem, csak legalább egy akkora gyerekem volna, mint a pipakupak, aki az ételt kivinné!
Arra a pipakupak elkezd az asszony zsebében kiabálni:
- Édesanyám, édesanyám!
- Ki az? - kérdezi az asszony nagy ijedten.
- Én vagyok a Pipakupak gyerek! - Avval kiugrott a zsebéből, de csak akkurát olyan nagy volt, mint a pipakupak.
- No, ha kívánt édesanyám, hát itt vagyok. Majd elviszem én az ételt, csak kösse a hátamra a tarisznyát, az ételt meg adja a kezembe.
Az asszony úgy is tett, Pipakupak pedig elindult az étellel az apja után.
A szegény ember a nagy kaszálásban ugyan megehült, pedig a delet még el se harangozták a faluban, egyre csak azt nézegette, hogy jön-e már az asszony az étellel. Hogy senkit se látott, gondolta, van egy kis szalonnája, kenyere, megeszi ő azt ebédre.
Bement hát a kunyhóba. Ahogy belép, ott lát a földön egy fazék kolompérlevest meg egy tál túrós galuskát. Még azon mód szerint gőzölgött mind a kettő.
Szörnyen elcsodálkozik:
- Hát ezt ki hozta ide?
- Én hoztam, édesapám! - mondja Pipakupak a fazék mellől.
- Hát te ki vagy? - kérdi a szegény ember.
- Én a Pipakupak gyerek vagyok, aki a kigyelmed törött pipájából lett.
- No, ha az vagy, fiam, hát ülj ide mellém a földre, egyél te is.
- Nem vagyok én éhes, édesapám - mondja Pipakupak -, de hol a kaszája? Addig, amíg kigyelmed eszik, én majd kaszálok.
No jó, az öreg beleegyezett, Pipakupak meg elment kaszálni.
Kaszál... kaszál... füttyög a kasza a rétben nagyba, de a gyereket nem látja senki.
Arra megy egy úr a hintóján. Ahogy észreveszi, csak nézi, nézi, hogy mi az isten csudája lehet. Szól a kasza a rétbe, vágja a füvet: fütty... fütty! - de senki sincs mellette. Odaszól a kocsisának:
- Hé, kocsis, állj meg, hadd nézzem meg, van-e valaki abban a górékunyhóban!
A kocsis megáll, az úr bemegy a kunyhóba, hát ott eszik az öreg nagy vígan. Sodrotta befelé a túrós galuskát, már alig volt belőle itt-ott a tálban.
- Adjon isten, öreg.
- Adjon isten, uram!
- Hát mondja csak, öreg, kendé az a kasza, aki ott füttyög a réten magában?
- Az enyém, uram, de nincs az magában... A fiam kaszál vele.
- A fia? Nincs ott egy teremtett lélek se!
- Ej, dehogy nincs! Hé, fiam, Pipakupak, gyere csak ide!
Arra Pipakupak ott terem, az úr meg csak ámul-bámul arra a kis inci-finci gyerekre.
- Öreg, nem adná el nekem ezt a gyereket?
- Odaadom száz forintért.
No jó, megalkudtak, az úr kifizette az öregnek a száz forintot,
Pipakupak gyereket zsebre dugta, azzal hazahajtott.
Ahogy hazaérnek, hát az udvaron ott etetik a sok disznót, az úr meg odaáll, nézi. Hát ahogy nézi őket az úr, Pipakupak hogy, hogy nem, kiesett a zsebéből, az egyik hízó meg egybe bekapta a kukoricával együtt, lenyelte.
Keresi az úr a gyereket, merre-hova tűnhetett el? Kondás, béres tűvé teszik az udvart, de hiába! Egyszer csak meghallják, hogy Pipakupak az egyik nagy disznóból kiabál kifele:
- Itt vagyok, gazdám, itt vagyok!
Mit volt mit tenni, az úr egyből leölette a disznót, kettéhasították, a belét kivették, de hogy ím, a sok kutya ott volt körülötte, az egyik hamm, bekapta Pipakupakot, s elszaladt. Pipakupak most már a kutyából kiabált kifele:
- Itt vagyok, gazdám, itt vagyok!
Arra aztán a sok kondás, béres, mindenes mind a kutya után eredt, hogy majd elfogják, de a kutya ment árkon-bokron keresztül, mint akit puskából kilőttek.
Ahogy fut az erdőn keresztül, megtámadják a farkasok, széttépik. Az egyik farkas a kutya belével együtt bekapta Pipakupakot is.
Pipakupak most már a farkasból kiáltozott kifele:
- Itt vagyok, emberek, itt vagyok!
A sok kondás, béres, juhász most már a farkas után vetette magát. Kergették három nap, három éjjel szakadatlanul, annyira, hogy már a farkas is megsokallta, s azt mondja mérgében a gyereknek:
- Eredj már ki énbelőlem, mert maholnap éhen döglök miattad!
- Jól van, farkas koma - mondja neki Pipakupak -, elmegyek, csak vigyél haza.
Beleegyezett a farkas, hogyne egyezett volna. Arra Pipakupak kiugrott belőle, ráült a hátára, s hazamentek.
Odahaza Pipakupak nagy hangon bekiált a kapun:
- Édesapám, farkast hoztam!
Az apja, ahogy ezt meghallotta, fejszét kapott, kiugrott a pitvarajtón, a farkast agyonütötte, megnyúzta, s a bőrit jó pénzen eladta.
Pipakupak, az apja s az anyja ma is élnek, ha meg nem haltak.
