Mikor
még kisgyerek voltam, apám elküldött a malomba. Befogtam hat ökröt, felraktam a
zsákokat a szekérre, és ahogy hajtok, az ökrök megállnak vizelni. Annyit
vizeltek, az egész utat elöntötték, nem tudtak továbbmenni. Kaptam-fogtam
magam, a zsákokat leszedtem a szekérről, és az ökrök helyébe befogtam, azokat
meg feltettem a zsákok helyére. Így jutottunk el aztán a malomba.
Amíg
a molnár őrölte a búzát, gondoltam, felmászok a malom előtt a fára eprezni. Ott
eprezgetek, egyszer megcsúszik a lábam, beleestem a fa odvába. Nem baj, van
otthon apámnak egy jó kis fejszéje, elszaladtam érte, kivágtam magam az odúból.
A
molnár még mindig őrölt, visszamásztam eprezni.
Akkor
látom, hogy egy csapat sült seregély repül arra az ágra, ahol állok! Teleraktam
a gatyám korcát vélük, hogy majd hazaviszem őket, de azok ezt nem várták meg,
ők vittek engem! Felrepültek velem!
Ott
repültünk valami víz felett, ahol éppen asszonyok mostak. Ahogy megláttak,
kiabálni kezdtek:
-
Ó, Jézus, de nagy madár!
Én
meg úgy értettem hogy: dobd le a gatyád!
Kioldottam
a gatyamadzagot, a seregélyek kirepültek, én meg vízbe pottyantam. A farom két
partja kicsapta az összes vizet, a vízzel együtt a rengeteg békát, a falubeliek
szekérszámra hordták haza, mégsem fogyott. Arra jött egy cigánylegény, az úgy
telerakta az ingét, mind elvitte egyszerre.
Eddig
volt, mese volt.
