Hol volt, hol nem volt, még hetedhét országon is túl, volt
egyszer egy szegény asszony s ennek három fia. Olyan szegények voltak, mint a
templom egere, vízzel főztek, s bottal rántották be, úgy éltek egyik napról a
másikra. A legények megelégelték ezt a keserves életet, s rászánták a fejüket,
hogy már csak valamerre kimozdulnak hazulról, mert így nem lehet, míg a világ s
még két nap.
Azt mondja egyszer a legidősebb az anyjának:
- Édesanyám, süssön nekem egy hamuba sült pogácsát, mert én
elindulok szerencsét próbálni.
Süt is a szegény asszony, s a legény elindult világgá. Megy,
mendegél ország-világ ellen, hegyen-völgyön átal, s egy aranyos kúthoz ér.
Letelepszik melléje, előveszi a hamuba sült pogácsát, s falatozni kezd belőle.
Amint ott eddegélne, csak elejbe szökik egy kis egérke, s azt mondja:
- Hallod-e, te legény, adj egy falást abból a pogácsából,
éppen hét napja, hogy egy befaló falást sem ettem!
- Nem bánom én - mondja a legény -, ha hetvenhét napja nem
ettél is, bár nekem elég legyen.
Csak elcincog nagy szomorúan az egérke, bebújt egy likba, a
legény pedig továbbmendegélt. Addig ment, addig ment, hogy éppen a király
városába ért. Egyenesen a király palotájának tartott, leült a kapu elejbe, s
ott várta a jó szerencsét. Hát egyszer csak kijő a király maga, meglátja a
legényt, még köszön is neki, s meg kérdezi:
- Mi járatban vagy, te szegény legény?
- Én bizony, felséges királyom, életem-halálom kezedbe
ajánlom, szolgálatot keresek, ha valahol találnék.
Azt mondja a király:
- Gyere csak be, te legény, van az udvaromban száz darab
nyúl, ezeket rád bízom. Hajtsd ki a mezőre, de úgy őrizd, hogy el ne találjon
veszni egy is, mert aztán a nyulak s a fejed!...
Másnap reggel kihajtja a legény a száz darab nyulat, de
bizony ahogy kiértek a mezőre, százfelé futottak. Haj, megszontyolodik a
legény, még nézni sem mert a király palotája felé, megfutamodott s hazáig meg
sem állott. Elbeszéli otthon, hol járt, merre járt, mi minden történt vele.
Előáll erre a második legény, hogy most már ő próbál szerencsét, s erősen köpte
a tenyerét, hogy ő - tudom, istenem - megőrzi azt a száz nyulat, ha addig él
is. Hanem az is úgy járt kivilágos világra, mint a legidősebb. Az aranyos
kútnál ő is leült falatozni, az egérke tőle is kért egy falást a hamuba sült
pogácsából, de ő bizony nem adott. Aztán addig ment, míg a király városába nem
ért, beszegődött a királyhoz, de ahogy első reggel kicsapta a nyulakat a
mezőre, a száz nyúl éppen százfelé futott.
Hazament ez is nagy szomorúan, s most már a legkisebb legény
cihelődött neki: hátha neki jobban vált a szerencse. Süt az anyja egy hamuba
sült pogácsát, akkorát, mint egy jó taligakerék, s azzal elindul világgá.
Megy, mendegél, s elérkezik az aranyos kúthoz. Amint ott eddegélne, csak elejbe
fut az egérke, s igen szépen kéri, hogy adjon neki egy falás pogácsát, mert
éppen tizennégy napja, hogy nem evett.
- Jó szívvel, te kicsi egérke - mondta a legény -,
úgyis talán nem kell sokáig ebből a pogácsából élnem.
Megköszöni az egérke, s azt mondja:
- No, te szegény legény, jótett helyébe jót várj. Két
bátyádtól kértem már, egyik sem adott, de nem is volt szerencséje egyiknek sem.
Azzal befutott a likba, s egy kicsi kürtöt hozott magával.
- Ezt a kürtöt neked adom - mondta az egérke -, tedd el, még
hasznát veheted.
- Ugyan bizony mit tudnék én ezzel csinálni? - kérdi a
legény.
- Csak vidd el - mondta az egérke -, s akármi veszedelemben
légy, fuvintsd meg, s minden rossz jóra fordul.
„No - gondolta magában a szegény legény -, ha nem használ,
nem is árt, elviszem magammal” - s bedugta a tarisznyájába, továbbindult, s meg
sem állott a király városáig s abban is a király palotájának kapujáig.
Megérkezik, letelepszik a kapuban, s hát egyszer jön a
király.
- Mit keresel itt, te szegény legény? - kérdezi a király.
Elmondja, hogy miben fáradozik: szeretne valami jó helyen
szolgálatba állni.
- Éppen jó helyen jársz - mondta a király -, van száz
nyulam, ezeknek egy ügyes pásztor kéne, mert eddig még nem akadt kedvem szerint
való.
Egyszeribe kezet adnak, de a király ugyancsak lelkére köti a
legénynek, hogy el ne vesszen a nyulakból egy is, mert aztán a nyulak s a
feje...
Jól van. A legény másnap reggel kimegy a mezőre a száz darab
nyúllal, de még meg sem szagolják ezek a füvet, ahány, annyifelé iramodik.
- Haj, haj! Álljatok meg, hé! - kiált a legény. - Mit
csináljak most már? - Eszébe jut a kürt, előrántja, belefuvint, s hát, a száz
darab nyúl egyszerre megfordul, s úgy összefut, mint megannyi juh.
Látta ezt a király a palota tornácából, megcsavargatta a
fejét, semmiképpen el nem tudta gondolni, hogy miféle ördöngős praktikával
gyűjtötte össze a legény azokat a nyulakat.
„No megállj! - gondolta magában. - Azért ma mégis hiányzik
majd legalább egy a százból. Ha nem egyéb, próbára teszlek.”
Mindjárt megparancsolja egy szolgálónak, hogy menjen ki a
mezőre egy zsákkal, s kérjen a pásztortól egy nyulat a király nevében.
Kimegy a leány, kéri a nyulat, de a legény azt mondja, hogy
ő bizony nem ad, mert neki a feje drága.
De így s de úgy - mondja a leány -, vendégség lesz a háznál,
s a király mindkettőjüknek fejét véteti, ha nem lesz nyúl az asztalon.
Amint így huzakodnának, honnét, honnét nem, csak ott terem a
kicsi egérke, s odasuttint a legénynek:
- Csak adj oda egyet, ne félj, a többit bízd reám!
A legény hallgat az egérke szavára, fülénél fog egy nyulat
nagy hirtelen, bedugja a zsákba, s a leány elindul vele. Abban a minutában csak
felszökik az egérke a zsákra, s míg a leány százat lépne, kirágja a zsák végét,
a nyúl kiugrik belőle, s úgy visszafut a többihez, mintha szemét vették volna.
Az egérke pedig leszökött a zsákról, hirtelen felkapott egy nagy darab tehéntrágyát,
s beledugta a zsákba a nyúl helyett.
Megy este a legény haza, betereli a száz nyulat a nagy
kapun. Hát jő elejbe a király, dúl-fúl, hogy reng belé az udvar.
- Gyere csak, gyere, te kötélrevaló, mit küldtél te nekem a
zsákban?!
Felel a legény:
- Én egy nyulat, felséges királyom.
Hívják a szolgálót.
- Mit adott neked a pásztor, te leány?
- Nekem, felséges királyom, életem-halálom kezedbe ajánlom,
igazán nyulat adott.
- Hm - mondja a király -, még ilyet nem ettem
világéletemben, hát most már hol a nyúl?
Számlálják a nyulakat egyszer, kétszer, háromszor, de csak
mindig száz jön ki.
- No, hallod-e, te szegény legény - mondta a király -, még
ilyen pásztorom sem volt, hogy küldjön is nyulat, s ne is hiányozzék a százból.
Hát mit kívánsz?
- Csak egy zsák pénzt, felséges királyom, mert nagy a
szegénység otthon.
A király tüstént méretett egy istenes nagy zsák pénzt, hogy
a legény tizenkét ökörrel húzatta haza. De bezzeg olyan erősen meggazdagodtak,
hogy csudájára jártak messze földről.
Ma is élnek, ha meg nem haltak.
