A
falu szélén, az út melletti templomban fából faragott istenség szobra állt. Egy
járókelőnek vizesárok keresztezte az útját, elcipelte a szobrot, hídként
átvetette az árkon, és keresztülment rajta. Másik járókelő megsajnálta az
istenséget, visszavitte a helyére, ám a képmás megharagudott, mert ez az ember
nem mutatott be áldozatot neki. Megátkozta, hogy fájduljon meg a feje.
Az
alvilági szellemek elképedtek.
-
Büntetlenül elengedted, aki átgázolt rajtad, megátkoztad, aki segített. Miért?
-
Hát nem értitek? - kérdezte az istenség. - A jó embert könnyebb bántani.
