A PÉNZ SEMMIT SEM ÉR

A PÉNZ SEMMIT SEM ÉR
(Pinigai nieko nežada)

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer három barát. Az egyik megnősült, és annyira elszegénye­dett, hogy alig volt mit ennie. Gyolcsot vett, abból kötelet font, és így tartotta el magát. Egy­szer meglátogatták a régi barátai. Az egyik így szólt:

- Nincs pénze.

A másik:

- Nem a pénzben van a boldogság. Ha az ember sorsa olyan, hogy nyomorog, akkor a pénz semmit sem segít.

Egy darabig veszekedtek, majd mindketten adtak neki jó sok pénzt, meglátjuk, hogyan segít ez rajta. Megköszönte, és hazament. A pénzt bekötötte egy kendőbe. A kendő piros volt. Hagyott magának pénzt (milyen pénz volt az, már nem is tudom, legyen rubel), tíz rubelt, hogy ez alkalommal vásároljon valamit azon. Így beszélt magában:

- A családom már régóta nem evett húst, akkor azt veszek - ez lesz az ajándékuk ezért a pénzért.

Bement az ember a boltba, vett húst. És a húst is abba a kezébe fogta, amelyikben a kendő volt a pénzzel. És így vitte. Arra repült egy sas, megérezte a hús szagát, felkapta, és vele együtt a kendőt is, és elvitte. Hazaért az ember, de nincs sem hús, sem pénz. Elmesélte a feleségének, nagyon sajnálkoztak. És megint nyomorogtak tovább. Megint kötelet font.

Egy idő múltán ismét meglátogatták a barátai. Ő mindent elmesélt nekik úgy, ahogyan történt.

- Látod - mondta az egyik -, hiszen mondtam, hogy nem a pénztől függ az ember szerencséje. Ha szerencséje van, akkor pénz nélkül is elboldogul.

De ez a kettő ismét megegyezett:

- Adjunk neki megint pénzt, majd meglátjuk.

Másodszor is adtak neki pénzt. Az hazavitte a pénzt. Volt otthon egy nagy fazék, amiben lisztet tartott. A fazék azonban már megrepedt, ezért a pénzt betette abba. De volt még benne egy kevés liszt. Senkinek nem szólt semmit, még a feleségének sem mondta meg. Amikor elment hazulról, otthagyta a pénzt.

Másnap arra járt egy kereskedő, aki sehol sem tudott szerezni a lovának ennivalót. Kérdezgeti a lakosokat, hogy kaphatna-e valamit. A nő ekkor így szólt:

- A fazékban lévő liszt nekünk nem elég, de nézd meg, ha jó, elviheted a lovadnak.

A kereskedő meg is nézte:

- No - mondta -, nem nagyon jó, de a ló majd megeszi.

Elővett egy zsákot, beleöntötte a lisztet. Felszállt a kocsiba, és elment.

Hazajött a férfi. A nő meg dicsekedett neki:

- Vettem valamennyi ennivalót.

- Honnan szereztél pénzt?

- Nos - felelte -, eladtam azt a kevés lisztet, ami a fazékban volt, és még maradt is pár kopejka.

- Mit tettél? - kiáltott fel a férje. - Abba dugtam el a pénzt!

- Miért nem mondtad meg?

Egymást vádolták, a férfi nagyon sajnálkozott, hogy így végződött, és éltek tovább ugyanúgy, mint eddig.

Hát egy idő múlva ismét eljöttek azok a barátok. Bementek a házba, és ugyanazt látták. Mondta is az egyik:

- Hiszen mondtam neked, hogy az embernek nem hoz szerencsét a pénz. Ha szerencse, akkor szerencse. De a pénz itt semmit sem jelent.

Amikor jöttek, találtak egy darab ólmot. Mintegy tréfából mondták:

- Most ezt az ólmot hagyjuk itt neked.

Bedobta a sarokba, gúnyosan, annyi pénzt adtak, nem segített.

Egy napon halászok jöttek:

- Talán - kérdezték - lenne egy darab ólmod? A hálóhoz szükségünk lenne rá, hogy azzal meg­terheljük.

- Hát - felelte -, lenne itt egy darab.

Megkereste, odaadta a halászoknak.

- No - mondták azok -, az első fogás a te szerencséd, ezért az ólomért. Amit fogunk, azt neked adjuk.

- Rendben van.

A halászok elmentek. A háló első kivetésekor egy nagyon nagy halat fogtak. Félretették, és amikor befejezték a halászatot, elvitték az embernek. A felesége megtisztította, felvágta és benne egy szép követ talált. A gyerekek csodálkoztak:

- Milyen szépen világít. Még lámpára sincs szükségünk.

A gazdag szomszédasszony tudomást szerzett a kőről. Átment hozzájuk, sok pénzt kínált a kőért. A gyerekek így szóltak.

- Anya, ne add oda! Minekünk annyira tetszik...

És nem is adta oda. A férfi elvitte a követ az ötvöshöz.

- Ez egy nagyon nagy drágakő, nagyon sok pénzt ér!

Eladták a követ és azért földet vettek. Berendezkedtek ott. Elmentek egyszer körülnézni, hát egy nagy fán egy fészket láttak, abban a fészekben valami piros volt. Megnézték, az egy sas­fészek volt. Amikor nappal a sas elrepült, a gyerekek felmásztak a fára, bemásztak a fészekbe, az a piros a sálkendőjük volt, és benne volt a pénz is.

Ezután egyszer a kereskedő elhozta a pénzt, amit a lisztben talált.

- Nézzétek csak, mit találtam a lisztben!

Ezután már gazdagon éltek.

 

Forrás: Litván népmesék